Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Gondolatok a bányászati és kohászati tudomány és szakirodalom 16. századi kibontakozásáról
működni, s az újabb és újabb felvetődő technikai-technológiai kérdéseket meg akarta oldani, akkor saját szakmai keretein belül kellett kiépítenie a szükséges, tulajdonképpen külső, más jellegű ipari szolgáltatást, illetve a felmerülő szakmai kérdésekkel való tudományos igényű foglalkozást. A bánya- és kohóiparon belül fejlődött ki a gépészet (erőgépek, szállítás, szivattyúzás stb.), a mérnöki építészet, az energiaipar, az üveggyártás, a vegyipar, az erdészet és faipar stb. A bányászati-kohászati tudomány kebelén belül, annak gyakorlatára támaszkodva alakul tudománnyá a földtan, ásványtan, mechanika, hidraulika, kémia stb. Mindezek a szakterületek a 1618. század folyamán a tulajdonképpeni bányászati-kohászati szakterületekkel együtt alkotják a számos teoretikus szerző által megformált Bergwerkskunde rendszerét. Ennek az egyedülálló, más ipari-gazdasági tevékenységgel kapcsolatosan hasonlóan létre nem jövő szakmai-tudományos rendszernek az alapjai a 16. században rögzülnek. (3) A kibontakozást három tényező közvetlen hatásával, ezek találkozásával magyarázhatjuk. Az egyik az európai bánya- és kohóipar elmélyülő válsága: a nagy mélységekbe hatoló, elkeskenyedő telérekből elszegényedő érceket termelő, sorra elfulladó bányák, a nagy fémveszteséget okozó tökéletlen olvasztási technológiák, az erdők kipusztításával előálló építőanyag- és tüzelőhiány stb. olyan mértékben sújtotta az ipart, hogy új, gazdaságos eljárások alkalmazása nélkül teljesen reménytelenné és kilátástalanná vált helyzete; mindezeket tetézte az óceánon túlról - az európai termeléshez mérten - óriási mennyiségben beáramló olcsó arany és ezüst. A másik, a reneszánsz embernek, a reneszánsz tudósnak a mindennapi, materiális lét felé fordulása: az európai egyetemeken klasszikus természettudományi ismereteket szerző orvosok, filológusok kezdik tanulmányozni a bányászat és kohászat gyakorlatát. Létrejön az első kapcsolat az egyetemek és a bányászat-kohászat gyakorlata között, de csak egyoldalúan - bányászat felülnézetben!-az egyetemek felől. J. Bernai megjegyzése azonban, tudniillik hogy a bányászatban és kohászatban végbemenő technikai fejlődés nagyon keveset köszönhet a tudománynak, viszont annál többet adott az neki, (4) csak kis korrekcióval fogadható el: a bányászat és kohászat 16-18. századi fejlődése nyilván szerényebb lett volna a szakma körén kívül-felül álló tudós szerzők például Agricola - leíró, konstatáló müvei nélkül. A harmadik pedig a könyvnyomtatás populárissá válása, amely lehetővé tette a hagyományosan elszigetelt és elzárkózott bányavidékek szellemi felszabadulását, közeledését. Az elmondottakból kitűnik, hogy igen nehéz lenne megvonni azoknak a nyomtatásban megjelent müveknek a körét, amelyek a 16. században a bányászattal és kohászattal foglalkoznak, illetve ahhoz kapcsolódnak. A tudománytörténeti irodalomban - elsősorban a művek címe alapján - széles körben elterjedt az alábbi csoportosítás: Bergbüchlein, Probirbüchlein, Selbständige Probirbücher és Kunstbüchlein. (5) E tipizálás alapja, hogy a 16. században a kibontakozó bányászati-kohászati könyvkiadást valóban ezek a főtípusok jellemezték: Rülein von Calw 1500-1510 körül megjelent Bergbüchleinje nyitotta a sort, s három évtized alatt további hét kiadást is megért; az ismeretlen szerzőtől származó Probirbüchlein (tulajdonképpen fémkémlészeti receptkönyv) 1520 és 1580 között tizenkétszer jelent meg; a Kunstbüchleinek csoportjába mintegy tucatnyi kémiai technológiai és egyéb művességi recepteket közlő kiadványt sorolnak 1530 és a századvég közötti időből; a Selbständige Probirbuchok csoportja a problematikus: Ercker és Fachs művei mellett idesorolni Biringuccioi, s főként Agricola De re metallicáját már nemcsak erős túlzás, hanem kifejezett tévedés. Sokkal inkább közelebb kerülhetünk a szakirodalmi termés megismeréséhez, ha a megjelent műveket tartalmuk szerint próbáljuk csoportosítani. Ezek: ásványtan-földtan, bányászat, kohászat. Természetesen egy-egy mű több szakterületet is érinthet. Ásványtani-földtani munkát 15-16-ot tart számon a tudománytörténet. Ásványrendszertan szempontjából Stella (1517), Albertus Magnus (1518), Agricola (1546), Entzel (Encelius
