Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

(1782 és 1787), az Erdélyben működő Fichtel János (3 müve 1780-1794 közötti) és Zipser András (1817 és 1827). A geológia klasszikus irodalmából mindössze a két nagy angolt, Huttont és W. Smith-t hiányolhatjuk. A Werner előtti korból: Kircher Mundus subterraneus-a (1678), Leibniz Protogaeaja (1749), Woodward (németül: 1746), Maillet (1748) és J. G. Lehmann (1756) művei, valamint Buffon Époques de la Nature c. müvének német kiadása 1781-ből. A híres freibergi professzor, A. G. Werner korszakot nyitó rendszertanát nem adta ki összefoglaló műben, ez a tanítványaira hárult: D'Aubuisson de Voisins (németül: 1821), F. A. Reuss (1801-1806) és R. Jameson (németül: 1802). A werneri neptunizmus legelső ellenzője a kontinensen J. K. W. Voigt volt (több müvei). A modern geológia megalapozásában nagy jelentőségűek voltak L. Buch és A. Humboldt művei (3-3 mű). A katasztrófa-elmélet vitájának két főszereplője: Cuvier és E. A. Hoff, mindkettő több művel szerepel. Végül korszakuk betetőzéseként Lyell alapvető műveinek német kiadásait említjük meg. (1833-1834, 1839) - A hazai viszonyokra vonatkozóan Chr. T. Delius selmeci professzor geológiai tanulmányait találjuk az állományban, valamint F. Reichetzer werneri alapokon nyugvó akadémiai tankönyvét (1812). Az őslénytan kialakuló tudományának irodalmából - a fentieken kívül - Faujas de SainFond műveit (1784 és 1805 között) és H. G. Bronn máig is használt Lethaea geognosticáját emelhetjük ki (1835-1838). Számos ásvány-földtani útleírásból két magyarországi vonatkozásút említünk: a tekintélyes francia mineralógus F. S. Beudant Voyage minéralogique et géologique en Hongrie c. hatalmas, négy kötetes művét (1822) és német kiadását 1825-ből, valamint a neptunista elveket valló J. Esmark norvég utazó Freibergben kiadott Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn c. művét 1798-ból. A 19. század első felében újabb 8 ásványtani-földtani periodikus kiadvánnyal gyarapodik az állomány. Ebből négy német, K. Hartmann, H. G. Bronn és K. C. Leonhard híres kiadványai; három bécsi, a W. Haidinger körül kialakult tudományos központ periodikumai, egy pedig pétervári: Schriften der... Russisch-Kaiserlichen Gesellschaft für die gesammte Mineralogie, az 1842-es első kötettől. IV. szak Bányászat E szakban találjuk a mai értelemben vett bányászat irodalmán kívül a bányajog és a bányagazdaság, valamint a bányagépészet egy részének irodalmát is. Ugyancsak ide sorolták a bányászatot és kohászatot együttesen tartalmazó kiadványokat is. A szak állománya Miskolcon található. A könyvtár büszkeségei: Agricola De re metallica-jának latin nyelvű (1556) és német nyelvű (1557) első kiadása. (A német kiadás ábráinak gondos kézi színezése valószínűleg 16. századi.) A bányászati-kohászati irodalom kezdeteit képviselik az ún. bányász-prédikátorok és krónikások: J. Mathesius (1562), P. Albinus (1590), G. Meyer (1595) és Chr. Melzer (1684). A 17. század szerény irodalmi terméséből a két klasszikus: G. E. Löhneyss (Bericht vom Bergwerck, 1617,1690) és B. Rössler (Berg-Bau-Spiegel, 1700) emelkedik ki. A bányászati-kohászati felsőoktatás megszervezése előtti 18. századi irodalomban csak néhány mü jelentett előrelépést. Ezek között is legkiválóbbat egy orvos és egy lelkész alkotott. A bányászati földrajz négy világrészre kiterjedő, hatalmas összefoglalását F. E. Brückmann braunschweigi orvos adta közre 1727 és 1734 között három kötetben; a bányászatban alkalmazott gépi berendezések enciklopédikus feldolgozását pedig H. Calvör altenaui lelkész állította össze, s adta ki 1763-65-ben. (Mindkét mü