Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

szettudományok fejlesztésére. Közismert Agricola ezirányú műveinek komplexitása: a bányászat és kohászat keretén belül foglalkozik nemcsak a feldtan, ásványtan, őslénytan, gépészet, hidraulika stb. hanem az üveggyártás és a kémiai technológia különböző kérdéseivel is. Löhneiss és Rössler művei is hasonló felfogásban születtek. Érdekes megjegyezni, hogy e korszakból számos, tisztán kohászati és kémlészeti művet ismerünk, a szorosan vett bányaművelés területéről azonban nem maradt fönt önálló emlékünk. A 18. század elejére alapvetően megváltoztak a bányászat és kohászat termelési lehetőségei, ugyanakkor felélénkült az egyes szaktudományok kibontakozása is. Ezek következtében túllépve a leíró jellegű publikációkon - az új, kutatáson alapuló eredmények iránt nőtt az érdeklődés. A nagy bánya- és kohóművek mellett létrehozzák az első, kifejezetten kísérletezésre szánt kémiai-kémlészeti-kohászati laboratóriumokat. (Itt kell emlékeztetni arra, hogy Selmecen már 1735-ben külön laboratórium állt a szakemberek és a hallgatók rendelkezésére kísérletezésükhöz; tehát a világhírű salmeci laboroktatás gyökerei - a közhiedelemmel ellentétben - egészen idáig nyúlnak vissza.) A kormányszervek nagy összegű jutalmakkal, pályadíjakkal serkentik az újat akarókat, s ami legalább ilyen fontos, biztosítják a kísérletekhez az anyagi hátteret. A bányászat-kohászat köréhez kapcsolódó tudományok közül - gyakran összefonódva - az ásványtan és a kémia fejlődése látványos. Megjelennek az első, nem spekulatív jellegű feldtani-teleptani munkák. Önálló gépészeti, mechanikai, hidraulikai művek sora jelzi a matematika behatolását a bányászati-kohászati tudományokba. A felvilágosodás embere - hasonlóan reneszánsz elődjéhez - ismét a materiális környezet tanulmányozása felé fordul. D'Alambert a Nagy Francia Enciklopédia tudományrendszerében - a baconi tudomány-képet tovább színesítve - a természeti erők felhasználása címen 250 hasznos müvességet említ, köztük a bányászati és kohászati műveleteket is. Érdekes, hogy éppen ekkor - tehát a szaktudományok önállósulása és a műszaki tevékenység tudományos elismerése korában - kerekedik ki és emelkedik filozófiai magaslatokba az önálló, komplex bányászatikohászati tudományok eszméje, természetesen a német nyelvterületen. A Bergwerkskunde néven felállított rendszer két nagy teoretikusa - a prágai-selmeci Peithner és a porosz Cancrin az 1770-es években közölte rendszertanát. (Cancrin 12 részben, több mint tízezer oldalon össze is foglalta ismeretanyagát.) A Bergwerkskunde általánosan elfogadott rendszere - kisebb eltérésekkel - a következő (mai fogalmakkal): első nagy csoport, a földalatti világ természettana, (Unterirdische Naturlehre), benne a földtan-teleptan, az ásványok kémiai és fizikai ismerete, különösen az érceké és fémeké; a második nagy csoport a tulajdonképpeni bányászat (Bergbaukunst), benne a bányaméréstan, a bányaművelés és a bányagépészet; a harmadik nagy csoport a tulajdonképpeni kohászat (Metallurgische Chemie, Scheidekunst), benne a kémlészet, ércelőkészítés, ércolvasztás és a fémek feldolgozása, pénzverés stb; mindhárom csoportot átfogja a bányagazdaságtan és a bányajog. Egyszóval a mai Montanwissenschaft fogalomköre ekkor rajzolódott ki. A 18. századra így kiteljesedett bányászati-kohászati tudományoknak azonban a további előrelépéshez néhány gyakorlati feladatot is meg kellett oldania, olyanokat, amelyeknek nem voltak addig előzményei a műszaki és természettudományok mezején. Meg kellett teremtenie az elmélet és gyakorlat egységére épített oktatási rendszert intézményeivel együtt, valamint ki kellett találnia az információ áramoltatásának eszközeit és fórumait. Az iskolai szervezettségű oktatás megszületéséről már szóltunk, most csak emlékeztetnénk néhány momentumra. A 18. század elején nem volt olyan iskola-típus és oktatási rendszer, amely céljául a „hasznos polgár" nevelését tűzte volna ki. Az iskolai oktatás központjában a szilárd vallás-erkölcsi alapon élő ember eszménye állt. Ennek megfelelően a társadalmi és természeti léttel kapcsolatos hasznos ismeretek döntő részben kint rekedtek az iskolák falain kívül. Az első rést, ezen a klasszikus műveltséget sugárzó oktatási rendszeren a hadmérnöki iskolák