Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

ütötték, majd a döntő áttörést a bányászati-kohászati tanintézetek színrelépése jelentette. A joachimstahli sikertelen alapítási (1717) kísérlet után 1735-ben Selmecbányán megszervezik az első életképes, mai egyetemi formájában is élő intézményt, amely műszaki vezetésre és műszaki fejlesztésre alkalmas szakemberek képzését tűzte céljául. Ezzel kezdődött meg a korszerű természettudományok és műszaki ismeretek oktatása. A 18. század közepétől Európa-szerte sorra megalakuló, egyre tagoltabb felépítésű bányászati-kohászati tanintézetek, (Svédországban, Freibergben, Szentpéterváron:, Berlinben stb.) a bányászati-kohászati tudományok komplexitásá­nak és különállásának következtében tulajdonképpen általános műszaki képzést nyújtottak. A tudományok fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy ezek az akadémiák szinte születé­sük pillanatától nemzetközi jellegűek voltak. Az itt végző szakemberek - általános szokás szerint -évekig tevékenykedtek Európa különböző, nevezetes bányavidékein. Az információ-áramlás személyekhez kötött, ősi formája tehát bizonyos mértékben intéz­ményessé kezdett válni. Sokkal bonyolultabbnak bizonyult az ismereteknek írásban­nyomtatásban való közlése, kicserélése. A nemesfém- és réztermeiés az akkori központosított államok gazdaságának és politikájának kulcskérdése volt, tehát az új, hatékonyabb technikák és technológiák elterjesztése kifejezetten ellenkezett az államhatalom birtokosainak érdekeivel. Számos példát lehetne említeni, hogy pl. a Selmecen folyó gépészeti és kohászati-kémiai kutatá­sok eredményei miért levelek formájában, más néven láttak napvilágot? (34) A tudomány inter­nacionalizmusa azonban leküzdötte ezeket az akadályokat is: a 18. század utolsó harmadában megszületnek az első, szakosodott természettudományos és műszaki szakfolyóiratok. A századfordulóra számuk eléri a háromszázat is. A kéttucatnyi műszaki-technikai folyóiratból kilenc a bányászat-kohászat területén jelent meg. Érdekes, hogy szinte a kezdetektől nagy nép­szerűséget élveznek a tartalmi kivonatokat közlő, referáló kiadványok. A német nyelvterület, mind mennyiségben, mind minőségben, messze kiemelkedő szerepet játszik. (29) A könyvtári állomány a 18-19. század fordulóján. Az akadémiai könyvtár életében a századforduló két alapvető változást hozott: a szigorúan a bányász-kohász-oktatás profiljához igazított gyűjtőköri elvek alapján vég­rehajtották az egységessé vált akadémiai könyvtár állományának revízióját; a már em­lített, s részben közölt, illetve ismertetett jegyzékekben szereplő főleg humán jellegű és az oktatáshoz nem kapcsolódó természettudományos műveket kiemelték az állomány­ból, s minden valószínűség szerint bécsi könyvkereskedők útján értékesítették; - az így letisztult állományt most már - mind az oktatás gyakorlatát, mind pedig a tudo­mányok osztályozásának akkori elveit figyelembe véve - célszerű szakcsoport­rendszerbe lehetett osztani, amely nemcsak a csökkenéssel áttekinthetővé vált állo­mányba való tájékozódást segítette elő, hanem egyben alapjául szolgált az állomány raktári elhelyezési rendjének is; az eddigi levéltári kutatásokból nem derül ki a ma már „selmeci szakrend" néven közismertté vált rendszer eredete és bevezetésének idő­pontja, a könyvtár mai állományában is meglévő bécsi udvari kamarai könyvtári leltár­könyvben használt szakrenddel való megegyezése azonban bécsi, központi eredetre utal, (35) feltételezhetően Peithner, vagy Ruprecht professzor bécsi kamarai tanácsosi működéséhez köthetően. Mind Peithner, mind Ruprecht európai műveltségű és olvasott­ságú szakember volt, s mindketten jelentős tevékenységet fejtettek ki az akadémiai könyvtár életében, mielőtt bécsi kamarai szolgálatukat megkezdték volna.

Next

/
Thumbnails
Contents