Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

máshoz közelítése, másrészt a műszaki-természettudományos alaptárgyi képzés erősítése a tanulmányi idő négy esztendőre való emelésével. A minisztériumi törekvések az 1895-ös átszervezésnél - a tanári testület ellenállása következtében - még nem érvényesülhettek teljes mértékben. A tényleges reform csak 1904-ben, a főiskolai elnevezéssel egyidejűleg valósulhatott meg. 1904-ben az ősi selmeci akadémia felvette a Bányászati és Erdészeti Főiskola nevet. Választott vezetőjét ezután rektori cím illette meg. A tanszékek száma tizenhatról húszra, az oktatási idő háromról négy évre emelkedett. Négy szakon bányamérnöki, vaskohómérnöki, fémkohómérnöki és erdőmérnöki szakon folyt a képzés. A tantervi felépítésben a leglényegesebb a természettudományi (különösen a kémiai, feldtudományi) oktatás súlyának növekedése: az 1895-ös tantervhez viszonyítva, ezek óraszáma közel megduplázódott, s a matematikai tárgyakkal együtt részesedése a teljes képzési óraszámban 40 % körülire emelkedett. A selmeci főiskolán a matematika és a természettudományok óraszáma ekkor 10-30 %-kal meghaladta az európai technikai főiskolák és a budapesti műegyetem hasonló óraszámait. (20) Tovább folytatódnak az építkezések: 1912-ben átadják a kémiai intézet impozáns épületét európai szinten berendezett kutató- és oktatási laboratóriumaival, 1913-ban pedig a hasonlóan korszerű technikai felszereltségű vaskohászati anyagvizsgáló laboratóriumot. Az 1913/14-es tanévben a főiskolának 20 jól felszerelt tanszéke és 580 hallgatója volt. Tandíjat nem kellett fizetni. A felsőbb évesek mintegy ötöde kapott anyagi támogatást. Az ifjúság - saját anyagi alapokkal rendelkező - jóléti intézményei: a segélyező egylet és a mensa academica, hathatós segítséget nyújtottak a rászorulóknak. A hallgatók közel kétötöde munkás, kisiparos és feldműves szülők gyermeke volt. Az első világháború kitörése a főiskola felfelé ívelő pályáját törte ketté. Az anyagi támogatás lecsökkent, oktatóinak és hallgatóinak többségét hadi szolgálatra rendelték: a hallgatói létszám 100 alá süllyed. Félszázán a harctereken vesztették életüket, s legalább ugyanannyian hadifogságba kerültek. A nemzetközi szakmai-tudományos életben kiváló professzorok sora öregbíti a főiskola hírét: elsősorban Böckh Hugó, Vitális István, Tuzson János és Fekete Lajos akadémikusok nevét említhetjük. 1918 őszén a pénzügyminisztérium rendeletére a főiskola megkezdte elköltözését Selmecbányáról. A könyvtár működése E másfél évtized alatt két jelentős momentumot emelhetünk ki a könyvtár életéből. A főiskolává való átszervezés, mely a tanulmányi idő nyolc szemeszterre emelésével járt, egyben a természettudományi és műszaki alaptárgyi képzés arányának emelkedését is magával hozta. Ennek döntő kihatása volt az állomány fejlődésére mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontból. A beszerzési hitelkeretek lényeges emelésével az állomány - e rövid időszakban mintegy 50 %-kal emelkedett. A másik lényeges esemény, hogy megszervezték a nagykönyvtár mellett a hallgatói kézikönyvtárt. A könyvtár elhelyezésében nem történt számottevő változás: a rohamosan növekvő állomány elhelyezése ugyan gondot okozott, de az egymásba nyíló nagy raktártermekben a menynyezetig beépített polcok biztosítani tudták az újabb és újabb kötetek befogadását. 1908-ban még 21 m

2-es ruhatárral is bővült a könyvtár. Az ifjúsági kézikönyvtár állományát 29 m

2-es helyiségben helyezték el. A könyvtár irányítását 1905. és 1916. között - Pauer János elhunyta után - Podhorszky József főiskolai tanár látta el, továbbra ís Vető János kisegítő tevékenységével támogatva. A