Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

Azonban nemcsak az állomány mennyiségében, hanem összetételében is lényeges, mondhatni alapvető változások következtek be. Egyrészt fokozatosan megszűnik a német nyelv hegemóniája, másrészt a hagyományos szakterületek mellett megjelenő és kialakuló új szak- és tudományterületek irodalmának beszerzése, állománytestének kialakítása kezdődik meg. Erőteljesen fejlődik a társadalomtudományi állományrész, s tovább erősödik - a könyvtár életében a kezdetektől alapvetőnek számító - folyóirat-állomány. A könyvtári állományban a német nyelvűség uralkodása, sőt majdnem egyedülállósága a 19. század közepéig kézenfekvőnek tekinthető. Nemcsak az akadémia közvetlen bécsi irányítása és a német tannyelv miatt, hanem a német szakembereknek, a német tudománynak és nem utolsó sorban a német könyvkiadásnak e szakterületeken is kiemelkedő, vezető tevékenysége miatt. A 18/19. századforduló állományának áttekintésekor láthatjuk majd, hogy az egyes szakés tudományterületek alkotó-vezető művelőinek döntő többsége német nyelvterületen működött. Az iparosodásban és a technikai haladásban előbbre tartó szigetországban mindig is erősebb volt a gyakorlat, a gyakorlati kísérletezés, konstruálás iránti vonzódás, mint a kontinensen, főleg a német kultúra és civilizáció hatókörében. Érdekes, hogy a rendkívül fejlett és magas szinten mechanizált bányászattal rendelkező Angliában csak egy évszázaddal a kontinens tanintézetalapításai után, az 1840-es években szervezik meg a bányászati-kohászati felsőfokú szakemberképzést. A szakirodalmi művek, főleg szakfolyóiratok, évkönyvek stb. megjelentetése tekintetében is hasonló volt a helyzet. Franciaországban német eredményeket hasznosítva indul a 18. században a szakirodalom fejlődése, de szűk keresztmetszetét megőrzi a 19. század közepéig. A svéd (és finn) tudomány eredményei - a nyelvi elszigeteltség miatt - a 19. század végéig szinte kizárólag és eredendően németül, német fordításban-kiadásban jelennek meg. A német könyvkiadás a műszaki és természettudományok vonatkozásában vezető szerepet játszott mind feldrajzi értelemben (a balti vidékekről Közép-Európán át az olasz-francia nyelvhatárokig), mind pedig a megjelentetett müvek mennyisége tekintetében. Hagyományosan rendkívül érzékenyen és gyorsan reagált a nem német nyelven megjelenő, újdonságot jelentő szakmai-tudományos eredményekre: szinte hihetetlen a mai ember számára, hogy francia, svéd, angol nyelven megjelent művek még ugyanabban az esztendőben, vagy egy-két-három évvel később, sokszor különböző városok különböző kiadóinál egyidejűleg jelentek meg német fordításban, vagy átdolgozásban. Ezek között nemcsak több kötetes, terjedelmes művek, hanem periodikus, vagy sorozati vállalkozások is szerepeltek. (Tudománytörténeti áttekintésünkben erre számos példát találhat az olvasó.) A 19. század közepére kezd megváltozni ez a kép: az egyre terebélyesedő német könyvkiadás mellé egyre inkább felzárkózik mind mennyiségben, mind pedig minőségben az angol, a francia és rohamléptekkel az észak-amerikai. Hozzávetőlegesen ettől az időtől számíthatjuk a magyar műszaki és természettudományi szakirodalom és könyvkiadás kibontakozását is, amely az 1867-es kiegyezés, a magyar államiság helyreállítása után rohamossá vált. A selmeci akadémiai könyvtár állományában mindezek a tendenciák közvetlenül tükröződnek. Míg az 1870es évek előtti állományban a német nyelv képviselete 90% felötti, az újabb beszerzéseknél ez fokozatosan 50%-ra, majd az alá süllyed. A magyar nyelvű művek többsége az erdészeti szakhoz kapcsolódik, főként mezőgazdasági, talajtani, növény- és állattani mű. Jelentős hányadot jelent a nagyszámban beszerzett társadalomtudományi mű is. A bányászat, kohászat, gépészet és építészet megszülető magyar szakirodalma csak az 1890-es évekre kezd számottevő hányadot kitenni. Az angol nyelvűek többsége a vas- és acélkohászat, a szénbányászat, a feldtan, a kémia és az elektrotechnikai ipar, míg a francia nyelvűek a bányászat és az elektromosság területéről származnak. A műszaki állománytestben - a kor ipar- és tudományfejlődésének megfelelően - új szakterületként jelentkezik a gépészet-mechanika és az elektrotechnika. A gépészeten belül egyrészt az elméleti mechanika, másrészt a gőzgépek és a gépi szállítás irodalma dominál. Részint ezek-