Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

Mikoviny kiválóan alkalmas volt arra, hogy a jövendő műszaki vezető szakembereknek a szükséges elméleti alapvetést a kellő keretek között megadja. Egyben szakmai működésével szerzett tekintélye elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egyes, az egyoldalú prakticizmuson felnőtt vezetők megnemértése, valamint a szokásos szakmai féltékenység és intrikák ellen az oktatás eredeti célját és módszerét megvédje. Az 1740-es évek közepén egy udvari kamarai bizottság jelentése a Selmec környéki bányászat, gépészet és kohászat felvirágzását kifejezetten a Mikoviny és a hozzá hasonló elméleti felkészültséggel rendelkező szakemberek működésének, s a Mikoviny által meghonosított elméleti oktatásnak tulajdonítja. Mikoviny azonban közel sem valósíthatta meg az oktatásban az eredeti elképzeléseket. Ennek - az említett külső körülmények mellett - Mikoviny emberfelettinek mondható szakmai megterhelése, illetve másirányú törekvései lehetett az oka. A selmeci tanintézet elméleti oktatásának kiteljesedése és életképessé erősödése Mikoviny korai kiválásával (valószínűleg 1748-ban) nem valósulhatott meg. Az 1760-as évekre bebizonyosodott, hogy az 1735-ös Instrukció alapján működő tanintézet, illetve praktikánsi képzési forma, amely az eredeti célt nem tudta teljes mértékben megvalósítani, nem képes alkalmas szakembereket képezni a tornyosuló új műszaki-gazdasági feladatok megoldására. 1762. október 22-én Mária Terézia aláírja az udvari kamara kibővített bizottságának jegyzőkönyvét, amely új típusú bányászati-kohászati tanintézet Selmecbányán történő felállításáról rendelkezik. Az első tanszékre N. J. Jacquin-t nevezik ki, aki 1764. szeptember 1-jén megkezdi ásványtani, kémiai, elméleti kohászattani előadásait és laborgyakorlatait. 1765-től N. Poda a második professzúra tananyagaként matematikát, fizikát, mechanika-gépészetet oktat. 1770-ben a „gyakorlati bányászat-kohászat" tanszékére Chr. T. Delius-t nevezik ki, akit 1772-ben J.T.A. Peithner követ. A ténylegesen csak bányászatot és erdészetet oktató harmadik tanszéket azonban 1777 és 1809 között nem töltik be, tananyagát szétosztják a matematika és a kohászat professzorai között. 1808- ban a selmeci főkamaragrófi hivatal szervezeti egységeként erdészeti tanintézet (Forstinstitut) létesül D. Wilckens kinevezésével. Ezentúl a bányász-kohászok erdészeti tárgyát az erdész professzor adja elő. 1809- ben az akadémián rendszeresítik - az első évfolyam helyett - a bölcsészeti tanfolyamot (filozófiai kurzust). 1839-ben az ábrázoló geometria és építészet, 1840-ben pedig az ásványtan, földtan és őslénytan tanszékével gyarapodik az akadémia. A tanulmányi idő az egy év kötelező termelési gyakorlattal négy esztendőre emelkedik. Az 1830-40-es években a hallgatói létszám az ötszázat is elérte. Az akadémia szinte megalakulásának pillanatától kezdve a bányászati-kohászati, s a hozzá kapcsolódó természettudományok Európa-szerte ismert és keresett műhelye volt. Kiváló tanárai, mint N. J. Jacquin, G. A. Scopoli, Ruprecht Antal, N. Poda, Chr. T. Delius, J.T.A. Peithner stb. szakirodalmi munkásságukkal és konstruktív műszaki tevékenységükkel megalapozták az akadémia nemzetközi hírnevét. Meg kell említeni, hogy Selmecbányán oktatták először a világon a kémiát a hallgatók öntevékeny labormunkájára alapozottan. 1794-ben a franciák „selmeci módszerként" veszik át ezt az új típusú műszaki felsőoktatás megszervezésekor, ahonnan az École Polytechnique példáját követve a 19. század elején elterjedt az egyetemi és a műegyetemi képzésben. Ugyancsak emlékeztetni kell arra is, hogy a Selmecbánya melletti Szklenófürdőn került sor a Born-féle amalgamáló eljárás félüzemi próbáira, a selmeci professzorok tevékeny közreműködésével. Ezt az alkalmat ragadta meg Born Ignác, hogy a jelenlevő európai és spanyolamerikai szakemberek közreműködésével megalakítsa a világ első műszaki egyesületét „Societät der Bergbaukunde" néven (1786). Az egyesület néhány éves működése alatt tizenhárom európai és két amerikai szekciójában 154 tag lépett be az információ-áramlás meggyorsítása és közös fórum kialakítása reményében. (8)