Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról
A könyvtár első évei Peithner Thäddeus hervadhatatlan érdemeket szerzett nemcsak az akadémiai oktatás életrehívásában, hanem az akadémiai könyvtár, könyvgyűjtemény megalapozásában is. 1761 telén az udvari kamarához „Szerény gondolatok a mineralógiai (értsd: bányászati-kohászati) tudományok elméleti stúdiumának a cseh királyságban történő bevezetéséről" címen benyújtott javaslatában, melynek tárgyalása vezetett a selmeci akadémia megalapításához, már leszögezte, hogy az oktatás elengedhetetlen kelléke „a jó könyvtár és az ásvány-kőzetgyűjtemény". (9) 1773ban, nyomban a selmeci bányászati tanszékre helyezése után, beadvánnyal fordult a bécsi udvari kamarához szakszerű akadémiai könyvtár felállítása ügyében. Ugyancsak ebben az időben nyilván Peithner kezdeményezésére - küldeti át a bécsi főhatóság Prágából Selmecre azt a 171 bányászati-kohászati művet tartalmazó szállítmányt, amelyet Peithner prágai egyetemi tanársága (1763-1772) idején gyűjtött össze és használt fel az elméleti bányászati-kohászati és bányajogi oktatásban. Legfőbb érdeme azonban az, hogy saját - szakszerűen rendezett és kiépített, mintegy másfélezer müvet tartalmazó - könyvtárát bécsi udvari tanácsossá való várható kinevezésekor (1774) megvételre ajánlotta fel az akadémia számára. Ezzel döntő mértékben járult hozzá a ma is világhírű gyűjtemény megalapozásához. Természetesen az akadémia könyvtára más forrásokból is táplálkozott: a professzorok könyvbeszerzései Bécs és más német városok kereskedőitől, az udvari kamara küldeményei, hagyatékok és magánkönyvtárak megvétele, a selmeci főkamaragrófi hivatal könyveinek átvétele, s nem utolsó sorban az akadémiai képzés megindulásával lassan megszűnő Bergschule könyvtárának bekebelezése. Mindezekről a Selmecbányái és bécsi levéltárakban fellelhető - részben már kiadványokban is közölt - jegyzékek, nyugták, átvételi elismervények stb. tanúskodnak, meglehetősen nagy hézagokkal. (10) Birtokunkban van azonban, korszerű rendezettségben maga a könyv- és folyóirat állomány, amely a 18. század végéig kimutathatóan alig károsodott, alig csökkent: maguk az egykori példányok, a tulajdoni bejegyzésekkel és jelzetekkel, jellegzetes kötésükkel és díszítésükkel sokszor a legjobb bizonyítékok származásukat illetően. Ezekből állíthattuk össze alábbi vázlatos képünket az akadémia könyvtárának első két évtizedéről is. Jacquin, az akadémia első professzoraként, kinevezését 1763. június 13-án kapta meg a selmeci „gyakorlati bányászati-kohászati és kémiai" tanszékre, de kémiai-metallurgiai-ásványtani előadásainak megkezdésére egy év haladékot kért és kapott a bécsi kamarától, tekintettel arra, hogy az oktatás megkezdéséhez a szükséges felszerelések, berendezések és helyiségek biztosítása nem történhetett meg egyik napról a másikra. Bár Jacquin beadványában csak az ásványkőzetgyüjtemény és a kémiai laboratórium szerepel szó szerint, biztosra vehetjük, hogy az oktatáshoz és a kutatáshoz szükséges szakirodalom beszerzéséről is gondoskodott az egy esztendős türelmi idő alatt. Közismert, hogy Jacquin az általa korszerűen berendezett laboratóriumban végezte azokat az antiflogisztonista elveken nyugvó kísérleteit, amelyekről Lavoisier is elismerőleg nyilatkozott, valamint a hazai kőszénfelhasználás történetében jelentős tudományos lépcsőfokot jelentő kőszén-lepárlási kísérletsorozatát. Mindezeket a munkákat - az amerikai földrészt is megjárt - nagy irodalmi műveltségű tudós nem végezhette volna megfelelő szakirodalmi háttér nélkül. Ennek ékes bizonyítéka a ma is meglévő rendkívül gazdag és nagy igényű válogatásra valló kémiai-metallurgiai állományrész. Az 1765-ben kinevezett Nikolaus Poda jezsuita páter, matematikai-mechanikai professzor szakirodalmi beszerzéseinek már lényegesen több írásos nyomára bukkantak az eddigi kutatók. Kinevezésekor 300, majd két hónappal később újabb 600 forintot utaltak ki részére a főkamaragrófi pénztáron keresztül könyvek és taneszközök vásárlására. (Az összeg nagyságát érzékelteti, hogy Poda évi javadalmazása, mint szerzetes tanárnak, mindössze 200 forint volt.) 1768-69-ben a Gerliczy báró által a selmeci akadémisták számára írott matematika tankönyv 16 példányát veszi át a bécsi főhatóságtól. (G. Ferenc: Rechenkunst
