Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Delius Christof Traugott selmeci bányász professzor kohászati működéséről

DELIUS CHRISTOPH TRAUGOTT SELMECI BÁNYÁSZ PROFESSZOR KOHÁSZATI MŰKÖDÉSÉRŐL Delius Christoph Traugottot a selmeci bányászati akadémia első bányaműveléstani professzorát, a hazai és a nemzetközi tudományos világ, mint az Anleitung zu der Bergbaukunst [1] c. korszakalkotó mű szerzőjét, a geológiában és a bányászati tudományokban új utat járó tudóst tartja számon. 1979-ben, Delius halálának kétszáz éves évfordulóján a hazai és külföldi méltatások, megemlékezések is bányászati és geológiai szakirodalmi munkásságát állították életművének középpontjába. Méltán tették, hiszen ez teremtette meg világhírnevét már saját korában, majd biztosított halhatatlanságot részére az utókorban is. Éppen ezért hat különösnek két évszázad távlatából, hogy Delius szakmai pályafutásának mintegy felét, elsősorban és túlnyomórészt kohászati kérdések töltötték ki, s a kohászat területén elért eredményei hozták meg részére az anyagi sikereket is. A kérdés különösségét fokozza az is, hogy fémkohászati tanulmányáról, mely hat esztendő leforgása alatt az akkori világ négy vezető nyelvén megjelent, az utókor megemlékező! és bibliográfusai teljesen megfeledkeztek. - A valósághübb Delius-kép megrajzolásához szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy Delius kohászati tevékenységére vonatkozó kutatásaink főbb eredményeit most vázlatosan összefoglaljuk. Először fussunk át Delius életpátyáján az irodalomból közismert adatok alapján. 1728-ban, vagy 1729-ben született Thüringiában. Quedlinburgi, wittenbergi és magdeburgi egyetemi évei alatt jogot, matematikát és természettudományokat hallgatott. 1751-53-ban a bécsi kincstár ösztöndíjasaként tanult a selmeci bányaiskolán. (Ebben az időben a két évfolyam iskola első évében a matematika, s a bányászat-kohászat egészének áttekintése, második évében pedig egy választott főszakterület részletes tanulmányozása volt a feladat. Nem tudjuk, hogy Delius a bányászat-bányajog, a bányamérés, az ércelőkészítés, a kohászat és a pénzverészet közül melyik szakot választotta: kezdeti szakmai működése bányamérői végzettségét valószínűsíti.) 1753-ban bánya-felőr Selmecen, 1754-56-ban segéd-bányamérő Szomolnokon. (Itt bányamérésből nyert versenyvizsgát.) 1756-ban a Felvidékről a dél-magyarországi Bánságba került, ahol először az oravicai bányahivatalnál bányamérő, s az ottani bányaiskola tanára lett, majd segéd-bányamesteri beosztásban tevékenykedett. 1761-ben a dognácskai bányahivatal vezetőjévé nevezték ki bányamesteri rangban. (Ebből az időből számos bányatérképe ismert [2].) 1764és 1770 között a bánsági kerületi bányaigazgatóság és bányabíróság ülnöke. (Ma így mondanánk, szakreferense: olyan nagy tudású szakember, aki a bányakerületben egy-egy főszakterület munkáját szervezi, irányítja.) Itt írja meg ismert geológiai tanulmányait a hegyek keletkezéséről, az ércesedés folyamatáról stb. [3]. 1770 szeptemberétől 1772 márciusáig a selmeci bányászati akadémia bányászati tanszékének tanára. Kinevezésével együtt járó feladatként ekkor írta meg világhírűvé vált bányaműveléstanát. Innen a bécsi kamarához rendelték szolgálattételre tanácsosi rangban. Az első években itt valószínűleg bányaigazgatási és bányajogi ügyekkel foglalkozott, majd 1775-től a gömör-szepesi és a szatmári bányászat-kohászat átszervezésének és fejlesztésének tejhatalmú irányítója lett. Ekkori utazásai alkalmával írta meg a vörösvágási opálokról szóló tanulmányát [4]. 1778 nyarán betegszabadságot kap, s gyógyulást keresve Itáliába utazik. Firenzében halt meg 1779. január 21-én. Szembetűnő, hogy Delius életútjának kutatója és életrajzírója [5], Mihalovits János professzor Delius bánsági működésének másfél évtizedéről mindössze