Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A kohómérnökképzés kezdetei Magyarországon (1735)

részére adnak ki részletes tantervi utasítást, s egyben meghatározzák tanulóiknak a számát is (az előbbinél háromban, az utóbbinál nyolcban állapítva meg). 1747-ben a szepességi Szomolnokon és a bánsági Oravicán létesítenek újabb iskolákat. Az 1750-es években Norvégiában is működik hasonló iskola. Életképes azonban csak a selmeci lett. Az itt szerzett tapasztalatok alapján 1763-ban egy újabb típusú, az ipari termelés szervezetétől jobban elkülönülő tanintézet felállítását rendelik el Selmecen, ahol 1764-ben meg is kezdődnek az előadások. Európa, s a világ fejlett bányászattal-kohászattal rendelkező országai ezután sorra követik a példát: 1765/66ban a szászországi Freibergben, 1770-ben Berlinben, 1773-ban az oroszországi Szt. Péterváron, 1775-ben a harzi Clausthalban, 1777-ben Madridban, 1783-ban Párizsban, 1792-ben Mexikóban indul meg a bányászati-kohászati szakemberek rendszeres képzése. A bányászat-kohászati szakemberképzés kezdetei Selmecbányán A bécsi udvari kamara 1735-június 22-én kelt leiratában részletesen szabályozta a Selmecbányái „Berg-Schola" (bányászati-kohászati iskola) működését: megszabta tanulóinak számát (tizennégyről nyolcra csökkentette az akkor ott tanuló ifjak létszámát), kijelölte az egyes szakterületeket oktató instruenseket és egy Instrukcióban pontosan meghatározta a tananyagot, a tanulmányi rendet, a tanulókkal szemben támasztott követelményeket stb. [4j. Ez az 1735-ös rendelkezés tehát nem a magyarországi bányászati-kohászati szakemberképzés megindulásának, hanem a mai értelemben vett „iskola"-jellegű intézmény megteremtésének mérföldköve. A kincstári szakemberképzés nyomon követhető a 17. század elejétől megszaporodó kamarai rendeletekben. Bizonyos céhszerű képzési formáról van szó, amelyben a kiszemelt alkalmas ifjú (expectant) a tapasztalt műszaki szakember mellé beosztva a napi munka során sajátítja el a szükséges ismereteket. Egy 1676-os rendelet a bányaméréstant, a kohászatot és a bányaműveléstjelöli meg, mint megismerendő fő szakterületet [5], Az 1735-ös Instrukció azonban minőségileg magasabb képzési formát jelent, mint ahogyan majd az 1763/70-es Academia montanistica szervezése is egy újabb, magasabb lépcsőfokát fogja jelenteni a hazai bánya-kohómérnök-képzésnek. Az 1735-ös Instrukció: az iskola szervezete és működése Az iskola a selmeci főkamaragrófi hivatal kebelén belül működik, oktatói kincstári tisztek, tanulói kincstári szolgálatban álló ösztöndíjasok. (Később nem ösztöndíjas, ún. „magán-praktikánsok" is tanulhatnak az iskolán.) Célja: a kincstári hivatalok és üzemek részére bányászati, kohászati és pénzverészeti vezető szakemberek képzése. A tanulmányi idő két teljes naptári esztendő. Az elsőben - Mikoviny Sámuel főkamaragrófi bányamérő vezetésével - a „matematika" címen összefoglalt mennyiségtani-mérnöki ismeretek elsajátítása, valamint az öt főtanszak nagyvonalakban való megismerése a követelmény. A második esztendőben a tanuló (BergScholar, praktikáns) a hajlamának és képességeinek leginkább megfelelő főtanszakot tanulmányozza. A főtanszakok a következők: 1. bányaművelés és bányajog; 2. bányamérés; 3. ércelőkészítés; 4. kémlészet és kohászat; 5. pénzverés és aranyválatás. A szaktárgyak oktatói is, mivel az oktatás a kincstári bányászat-kohászat belső, bizalmas feljegyzésein alapul, valamennyien kincstári vezető műszaki szakemberek. 1737-ben külön-külön instruense volt a kohászatnak, a kémlészetnek, a zúzóművek, a mosóművek és hányó-kitermelés ismeretének, valamint a bányaművelésnek, ezen kívül a Körmöcbányán elsajátítandó pénzverésnek és aranyválatásnak,