Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A selmeci bányászati akadémia és a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században
rendelkezésben a következőket találjuk: „Felismertük, hogy királyságunk gazdaságának ez a része, kohászati és ásványtani ismeretek hiányában, messziről sem adott olyan anyagi értéket, amelyre képes, mivel a francia bányavállalkozóknak idegenekhez kell fordulniuk, hogy azokat helyezzék üzemeik élére." (A Németországból behívott mérnökökről már Hellot is kedvezőtlenül nyilatkozik említett Schlüter-fordításában. Ezzel kapcsolatosan Schreiber is megjegyzi Delius előszavában: én is azt tapasztaltam, hogy Németország legtapasztaltabb mérnökei nem hagyják el könnyen hazájukat, ahol boldogulásuk biztosított. Azok, akik Franciaországba jönnek, általában kevésbé jártasak, és nagyon valószínű az, hogy csak azokat engedik elutazni, akiknek valami alapvető hiányosságuk van.") A katedra élére B. G. Sage-t nevezik ki, akinek működését azonban a bányászatban és kohászatban ténylegesen tevékenykedő gyakorlati szakemberek erős bírálattal illetik. Európában ekkor már több országban működik önálló, a gyakorlat igényeit kielégítő bányászati-kohászati akadémia: Selmecen 1763-tól indul meg a képzés, majd Freiberg 1765, Berlin 1770, Szí Pétervár 1773, Clausthal 1775 és Madrid 1777 következik. Párizsban 1783. március 19-i rendelettel alapítják meg az École des Mines-t. A bányászatot és a kohászatot GuillotDuhamel, az ásványtant és kémiát Sage adja elő. Az oktatás nehezen indul és akadozva folytatódik: kevés a jelentkező, az iskola nem nagyon ismert. (Arlet megjegyzi: „...a felügyelői pályának és a mérnöki szakmának nincs nagy vonzereje egy olyan korban, ahol még könnyen lehet tisztséget, tiszti kinevezést vásárolni.") 26 1787-től nem indul új évfolyam. A forradalmi idők nem kedveztek a bányászat-kohászat fejlesztési és szakemberképzési terveinek. Szűklátókörű takarékossági szempontból sorozatos támadások érik, ám ugyanakkor, a forradalmi Franciaország önmagára utaltsága egyre inkább kihangsúlyozza a mérnökök és technikusok iránti igényt. 1794 elején jelentést készítenek az École des Mines-rö\, mivel a bányászat és kohászat a szükség következtében jelentős gondot okoz a kormánynak. Hassenfratz és más régi szakember tanácsát kérik. (Dietrich-i, aki a régi rezsim bányászatának élén állt, már korábban kivégezték.) 1794. július 1-i rendelettel megalakítják az egész francia bányászat és kohászat irányítását intéző Agence des Mines-t, amelynek élén Gillet de Laumont, Lefebvre d'Hellencourt és Dabancourt áll. Ezzel egyidőben megindul újra a bányász-kohász szakemberképzés és megjelenik az egyetlen ma is élő, 18. századi alapítású bányászati-kohászati folyóirat, a Journal des Mines első száma (1816-tól Annales des Mines címmel.) Egyre inkább általánossá válik az a nézet, hogy az ország létfenntartásához szükséges szakemberek kiképzése érdekében az egész műszaki felsőoktatást át kell szervezni. (A forradalom idején a katonai jellegű műszaki iskolák is beszüntették működésüket.) A francia nemzetgyűlés 1794. március 11-én bizottságot küld ki, hogy a különböző műszaki területek szakembereinek bevonásával kidolgozzák az új képzési rendszert. (Az alapelvek kialakításában igen tevékenyen részt vesz Gaspard Monge is.) A részletesen megindokolt javaslatot az Ecole des travaux publique-re 1794. szeptember 23-án Fourcroy terjeszti a nemzetgyűlés elé, ahol azt módosítás nélkül, nyomban el is fogadják. Az új típusú oktatási intézmény oktatási módszereinek kialakításánál két iskola gyakorlatát veszik követendő például. Az egyik, az egykori híres mézieres-i katonaiskola matematikai-műszaki képzése, a második pedig, a kémiai és fizikai oktatásához, a selmeci bányászati akadémia oktatási módszere. A javaslat idevágó részlete a következő: „A fizikát és a kémiát Franciaországban eddig csak elméletben tanították. A selmeci bányászati iskola Magyarországon szembeszökő példáját adja annak, hogy mennyire hasznos, ha a hallgatók maguk is gyakorolják azokat a műveleteket, amelyek a hasznos tudományok alapjául szolgálnak. Ott laboratóriumokat nyitottak s felszerelték azokat a szükséges eszközökkel és anyagokkal, hogy a hallgatók meg tudják ismételni a kísérleteket, s ily
