Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A selmeci bányászati akadémia és a francia-magyar bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században
magyarországi ásványtani utazásairól Ferberhez írott leveleit. (Benne Delius rézkohászattal foglalkozó tanulmányával.) 1788-ban megjelenik franciául Born híres amalgamációs eljárását ismertető műve. A század hatvanas éveitől egymásután látnak napvilágot a francia szerzők elsősorban vaskohászattal és szénbányászattal kapcsolatos - müvei is. (A jelentősebb szerzők közül néhány: Bouchu, Réaumur, G. Jars, Gensanne, Grignon, Genneté és nem utolsó sorban J. Morand.) Hiányzik azonban - különösen a bányászati-kohászati szakemberképzés megindulása hangsúlyozza ki - egy átfogó, a korszerű bányászati ismereteket szisztematikusan tárgyaló bányászati monográfia. (Hellot, Jars és Dietrich művei leíró-beszámoló jellegűek, inkább gazdasági földrajzi kézikönyvnek tekinthetők.) Önként adódik, hogy ilyen müvet csak az 1760-as évektől Selmecen és Freibergben működő bányászati akadémiáknál kereshettek. Delius bányaműveléstanának francia kiadása Először a freibergi bányászati akadémián tankönyvként használt Bericht vom Bergbau c. műre esett a választás. (J. G. Kern 1740-es évekből származó kéziratát F. W. Oppel mintegy kétharmad részben átdolgozta, korszerűsítette, s a bányászati akadémia 1769-ben tankönyvként adta közre.) Ezt a művet Monnet lefordította franciára, de nyilván nem találhatta kielégítőnek, mert - saját és más német szerzők ismereteivel kiegészítve - szinte terjesen átdolgozva adta ki 1773-ban. 21 Monnet átdolgozása nem nyerte el a szakmai körök tetszését, sőt a Királyi Tudományos Akadémia bizottsága később erős kritikával szólt róla. A francia bányászat és az akkor meginduló bányász-kohász szakemberképzés igényeinek kielégítésére más, korszerűbb művet kellett találni. így esett a választás Ch. T. Delius selmeci professzor 1773-ban megjelent Anleitung zu der Bergbaukunst c. müvére. Delius francia kiadásának körülményeiről és a francia bányászati-kohászati szakirodalom fejlődésére tett hatásáról a közelmúltban közöltünk részletes tanulmányt a közlemények bányászati sorozatában. 22 így most csak megemlítjük, hogy Delius müve 1778-ban Párizsban, a francia tudományos akadémia által kiküldött bírálók javaslatára a király költségén és parancsára jelent meg. 23 A mű fordítójaként J. G. Schreiber, francia szolgálatban álló szász bányamérnök szerepel. Tudomásunk van azonban arról is, hogy a fordítási munkában többen is részt vettek, köztük Louis Laverrier is. Az akadémiai kiküldöttek, s a fordító elismerő véleményének érzékeltetésére egyetlen mondatot idézünk Schreibertől: „Ez a mű rendszerező felépítésénél, széleskörű ismeretanyagánál és a tárgyalt témák sokaságánál fogva különbözik minden eddig kiadott munkától." Delius könyve nemcsak a párizsi École des Mines-nek, hanem a később megszervezett gleislauterni és pesey-i gyakorlati bányaiskoláknak is hivatalos tankönyve lett, s lényegében az maradt hat évtizeden át Charles Combes művének, az első modern bányaműveléstannak megjelenéséig. 24 Combes erről 1844-ben így emlékezik meg előszavának kezdő mondatában: „Az egyetlen teljes mű a bányászat tudományáról és gyakorlatáról, amely rendelkezésünkre áll, Delius 1773-ban Bécsben megjelent müvének Schreiber általi fordítása." A francia bányászati-kohászati szakemberképzés kialakulása A nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberek vezetése alatt hatékonyan működő központi bányászati adminisztrációnak most már reális lehetősége nyílott, hogy régi elképzelését megvalósíthassa: megteremtse a franciaországi bányászati-kohászati szakemberképzést. Az első, erre irányuló eredményes lépést az 1778. június 11-i királyi nyíltparanccsal, a párizsi pénzverdében létesített „ásványtani és fémelemző-kohászati katedra" jelentette. A királyi
