Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Bányászati volt-e a bányászati akadémia?

megalakítandó szakmai egyesületre, míg aztán 1892-ben ténylegesen létre nem jön az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Érdekes viszont, hogy Péch Antal mindmáig nélkülözhetetlen szakmai szótárát, mely azonos súllyal tartalmazza mind a bányászati, mind a kohászati címszavakat, bányászati szótár címen jelenteti meg 1879-ben, sőt 1891-ben is. [9]. A századfordulóra alakul ki a mai értelemben vett bányászat, bányaművelés fogalma, a kohászat végérvényes elkülönülésével. A századfordulói bánya-müveléstani szerzők - Litschauer (1891—94) és Réz (1910) - azonban még megemlítik, ill. emlékeztetnek a fogalom tágabb, ill. régibb értelmezésére [29]. Az alma mater nevéről Az eddig tárgyaltakból kitűnik, hogy 1867-ig, amíg az alma mater hivatalos neve német és latin volt, a nevet nem kell, és nem is szabad megmagyarítani, tehát Bergschule, Berg-Schola, Academia Montanistica, Bergakademie, BergwesensAcadémie, Bergwerksakademie, Academia Metallurgica, Berg- und Forstakademie stb. Pláne nem szabad - kellő nyelvismeret hiányában vulgarizálva lefordítani. Értelmezni viszont kötelessége a literátus szerzőnek, hogy ne hagyja kétségek között a mai olvasót, mint - kisbetűvel, nem tulajdonnévként - bányászati-kohászati iskola/tanintézet/akadémia stb. [29a]. (Tulajdonképpen az akadémia szót is magyarázat illetné a mai olvasó tájékoztatására: a 18. századi oktatási rendszer, benne az akadémia, mint iskolatípus csak megfelelő szakvizsgálatok alapján értelmezhető, s vethető össze mai iskolarendszerünkkel [30]). Mintegy ötven esztendővel ezelőtt jelent meg a hazai szakirodalomban a Mikoviny-féle bányász-kohász tanintézetnek Bányatisztképző Iskola/Tanintézet magyarított elnevezése. A közhiedelemmel ellentétben ez nem ősi elnevezés: Faller Gusztáv (1871) és Pauer János (1896), az alma mater történetének klasszikus feldolgozói, kisbetűvel bányaiskola néven emlegetik, sőt a soproni főiskola rektora által aláírt hivatalos iskolatörténet 1933-ban is bányásziskolaként említi [31]. A mai olvasó számára a bányatiszt elnevezés is alapos magyarázatot kíván, mert értelmezése lényegében téves elgondoláson alapul. A bányatiszt státust, besorolást jelentett, nem pedig végzettséget, képesítést. Aki ugyanis elvégezte a selmeci iskola, később akadémia kurzusait, nem lett automatikusan bányatiszt, sőt sokan közülük, akár egy életen át tartó kincstári szolgálat után sem lettek azzá, mivel képességük és szorgalmuk erre nem volt elegendő, hanem maradtak gyakornokok, altisztek, írnokok stb. A kincstári bányászat és kohászat apparátusában lévő bányatisztek egy része, talán nagyobb része egyébként sem a selmeci tanintézetben végzett, hanem egyebütt, vagy éppenséggel semmilyen szakiskolát nem járt [32]. A 18. századi kamarai igazgatás egyik vezérelve volt, hogy a kitanult ifjú szakember alacsony beosztásból induljon, s rátermettségével - nem pedig végzettséget igazoló papírjai bemutatásával - érje el a magasabb státusokat. 1872 előtt - a felsőfokú tanintézetek általános gyakorlatát követve Selmecen sem adtak ki képzettségei-végzettséget tanúsító oklevelet, csak a tanfolyam lehallgatásáról és az egyes tárgyakból letett vizsgákról szóló végbizonyítványt. A Bányatisztképző Iskola/Tanintézet névadás tehát nemcsak értelemzavaró a mai olvasó számára, hanem alapjaiban téves, s különösen tulajdonnévként használva, elavult, túlhaladott. (Az 1930-40-es években még közhasználatú volt az irodatiszt, postatiszt stb., valamint az altiszt = hivatalsegéd elnevezés, ma gyakorlatilag a polgári foglalkozásoknál csak a vasúti tiszt megnevezés közhasználatú. Természetesen ma a státus betöltéséhez megfelelő végzettség is szükséges.) A bányatiszt, bányászati tiszt alakban az 1830-as évek bányatörvény-tervezeteiben jelenik meg, de az 1844-es tervezet már helyette bányahivatalnok megnevezést használ [5]. Szabó József szótárában (1848) a szó