Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Bányászati volt-e a bányászati akadémia?

nem szerepel [6], Péch Antal (1879, 1891) Einfahrer, Schichtmeister, Bergbeamte, Grubenvorstand értelemben használja [9]. A 18. századra visszavetítve - szerintem - semmilyen könynyebbséget nem nyújt ez a kifejezés a mai olvasó számára a selmeci iskolában folyó képzés megértéséhez, ill. az iskolának az akkori oktatási rendszerbe való beillesztéséhez. Persze hivatali elődeink korántsem fordítottak a maihoz hasonló gondot a nevek használatára, akár személyeké, akár intézményeké volt is. Az életrajzi lexikon szerkesztője bőséges tapasztalatokat szerezhetett erről éppen a selmeci akadémia és oktatóinak két évszázados névváltozatai kapcsán, még az 1860-90-es évekből is. Egy intézmény alapítása, szervezeténekműködésének szabályozása nem azzal kezdődött, mint ma, hogy az intézmény nevét pontosan meg kell jelölni, (az igényesebbeknél idegen nyelveken is). Különösen nem így volt a barokk 18. századában, amikor a hivatalos iratokban nem voltak ritkák az egy-másfél oldalas mondatszövevények. Aki maga is olvasott és fordított effélét, kellően tudja értékelni alma materünk alapdokumentumainak magyar nyelven való közreadását a közelmúltban [33]. Egyetlen példa: az 1770-es Systema s kísérő irata, mely először nevezi akadémiának az alma matert (Academia montanistica és többször Bergwesens-Academie s csak a szöveg végén egyszer Berg Académie), következetesen és sorozatosan Berg-Schuleként emlegeti az akadémiát [34]. Természetesen nem ezek a formalitások döntik, döntötték el, hogy az alma mater mikor lett a mai fogalmaink szerinti felsőoktatási intézmény, hanem a tanintézet célja. Műszaki vezetésre, tervezésre és műszaki fejlesztésre alkalmas szakembereket, vagyis mai fogalmaink szerinti mérnököket ugyanis csak felsőfokú tanintézet tud kibocsátani. Selmecen 1735-től ezt tették, tehát felsőfokú iskola volt, még ha a mai oktatási jogszabályaink terminológiájával nem is ezt jelentené. A hazai bányász-kohász társadalom s az oktatás- és tudománytörténet szintén a tartalmi elemek feltárását, a mai ember számára való mondanivalójának kifejtését várja az alma mater történetével foglalkozóktól, különösen az ősi egyetem szakterületein magas fokon képzett és nagy áttekintéssel rendelkező szakemberektől. Az oktatás és kutatás szakmai mélységekbe hatoló vizsgálatát csak ilyen széles szakmai műveltséggel rendelkező oktatók végezhetik el, mint ahogyan az alma mater korábbi professzorai - Mihalovits János, Proszt János, Gyulay Zoltán, Faller Jenő és Tárczy-Hornoch Antal- tették példamutatóan. Irodalom és jegyzetek [1] Az utóbbi években számos esetben leírtam publikációimban ezt az értelmezést, valamennyiszer így is szerepelt kéziratomban. Nyomtatásban két fejezetcímben mégis nagybetűvel, tulajdonnévként jelent meg: e kiadványt viszont nyomdai korrektúrára nem kaptam meg, így sem ezt, sem pedig az egyéb szedési hibákat nem javíthattam benne. (Lásd: Vívat Academia Budapest, 1985. OMBKE—OEE kiadvány, 113 és 121. p.) Ugyanez vonatkozik a hivatalos magyar elnevezésre 1848/49-ben, majd 1867 után: nem változtattam meg az intézmény nevét, de mint bányász-kohász tanintézetről, felsőoktatásról stb. írtam a folyó szövegben. [2] Tárczy-Hornoch A.: Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatisztképző tanintézet első tanára. Benne: inclyti comitatus Posoniensis Mathematicus". Röttig-Romwalter nyomda, Sopron, 1938, 31. p. [3] Tóth P.- Zsamboki L: A borsodi kőszén elemzése 1782-ben. Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből. II. Szerk.: Zsamboki L. Miskolc, 1984, 83—92. p. [4] Ladvocat Históriai dictionariuma. 2. kötet. Kiadó és fordító: Mindszenti Sámuel. Komárom, 1795, Weinmüller B. 401. p. [5] Magyar bányatörvény. Pest, 1839, nyomdamegjelölés nélkül. - A magyar bányatörvény kimunkálására megbízott kerületi választottság javaslata. Pozsony, 1844, Wéber. [6] Szabó J.: Bányaműszótár. Német-magyar rész. Buda, 1848. Egyetemi Nyomda. [7] CzuczorG.- FogarasiJ.: A magyar nyelv szótára. 1-6. kötet. Pest, 1862. Emich G.