Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Kőszénbányászat, kőszénhasznosítás első évszázada

gyarországi szénbányászat induló momentumát. Tekintsük át e két forrás alapján a magyarországi szénbányászat tényleges megindulásának körülményeit. (A selmeci levéltár teljes kutatása után nyilván számos további adat fog előkerülni e témában, de ezek alapvetően nem változtathatják meg a köszénbányászat megindulására vonatkozó jelenlegi ismereteinket, mert egyrészt a tűzgép [gőzgép] 1722-ben jelenik meg Magyarországon, másrészt a török uralom alóli fölszabadulás utáni gazdasági fejlődés adhatott csak lehetőséget és igényt a fémtermelés fokozására, többek között a kőszénnel való kohósítás kérdésének megoldására.) Az alsó-magyarországi kőszénbányászat megindulása - a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint, ha közvetve is - a steierországi Erzberg-hez kapcsolódik: az osztrák tartományok vaskohászati központjában kedvező minőségű kőszéntelepet fedeztek föl 1726-ban, melynek a bécsi kormányszervek olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy magát a selmeci főkamaragrófot, J. Sternbachot küldik ki szakértőként. Sternbach utazása után, az ő főkamaragrófsága idején indulnak meg a kőszénkutatások és a kőszén-hasznosítási kísérletek Magyarországon. Az 1720-as évek végén E. Durchlasser bécsi szakértő, a tűzgépépítő I. Potter sógora, 100 dukát jutalomért vállalkozik megfelelő minőségű széntelep fölkutatására Selmec környékén. 1730 tavaszán a főkamaragrófi hivatal - más forrásból származó kőszénnel - megkezdi a selmeci kincstári kohóban a próbaolvasztásokat. Az eredmény nem volt kielégítő: bár a kellő hőmérsékletet elérték, de a képződő salak elzárta a kisteljesítményű fújtatókkal bevezetett levegő útját, így nem tisztulhatott ki kellő mértékben az adag. 1730 őszén Durchlasser a Selmec melletti Koháry-birtokon talál biztató minőségű széntelepet, melyet még ugyanebben az évben kutatóaknával meg is nyitnak. Az akna mélyítését 1731 őszén vízbetörés állítja meg, a bánya elfulladt. Az itt kitermelt kőszén jó minőségű volt, de nehezen tudták vele elérni a kellő hőmérsékletet. Faszénnel keverve is végeztek olvasztási kísérleteket. Potter javaslatára a tűzgépek fűtésére is használták. 1732. májusában a bécsi udvari kamara jelentést kér, hogy a Garamszentkereszt mellett föltárt széntelepből kitermelt szénnel folytatott ércolvasztási kísérletek milyen eredménynyel jártak, továbbá hogy a szélaknai kohóhoz való szállítás költsége nem emeli-e a kőszén árát a faszéné fölé? 1722-ben Újbányán Isaac Potter angol gépmester üzembe állítja a kontinens második gőzgépét (tűzgép, Feuer-Maschin) bányaszivattyú működtetésére, melyet 1734-1771 között további hat gép követ. Az új korszakot nyitó erőgép azonban számos új kérdést és nehézséget is fölvet: többek között a fűtőanyag-ellátásét is. A 18. századra a bányavidékek erdőségei - részint a nagy fafogyasztás, részint a nem okszerű erdőhasználat miatt - erősen megcsappantak a számos védő-korlátozó intézkedés ellenére. A tűzgépek üzemeltetésével járó megterhelést már nem tudták elviselni, a távolabbi vidékekről beszerezhető tűzifa szállítási költségei pedig rendkívül magasnak bizonyultak. A főkamaragróf 1731. december 9-i jelentésében arról tájékoztatja a bécsi kormányszerveket, hogy jelenleg nem ismert Selmec környékén olyan jó minőségű szén, amely a tűzgépek fűtőanyagaként megfelelne. A főhatóság nyilván további kutatásokra utasíthatta a selmeci főkamaragrófot, mert már 1732. április 4-én magas szintű tanácskozást tartanak az újabb tűzgépek építése és telepítése ügyében. Ezen elhatározzák, hogy a selmeci Schalmannmajorság mellett fölkutatott széntelep föltárását tovább folytatják, az Újbányán üzemben levő tűzgép fűtésénél pedig kísérleteket végeznek a Trnavka falu határában föltárt revistyei kőszénnel. Hat nappal később (ápr.10.) az újbányái tűzgépnél selmeci, trnavkai és trubinai kőszénnel végeztek fűtési kísérleteket. E két utóbbi bánya szenét alkalmasnak találták a gép üzemeltetésére, melynek napi szükséglete egy-két tonna körüli volt. A kőszén általános és kizárólagos használatát a kezdetleges szállítási körülmények és az ezzel járó magas fuvarköltségek akadályozták. (A Garam-könyök feletti bányák Újbányától mintegy 40, Selmectől és Szélaknától pedig mintegy 60 km-re voltak közúton.) Az 1740-es évekből is írásos adatok szólnak a kőszén felhasználásáról a tűzgépek üzemeltetésénél. 1749-ben az uralkodó vizsgálóbiztost küld a Selmec környéki bá-