Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Kőszénbányászat, kőszénhasznosítás első évszázada

A KŐSZÉNBÁNYÁSZAT, KŐSZÉNHASZNOSÍTÁS ELSŐ ÉVSZÁZADA A kőszén múltjából A kőszenet már az ókori görögök használták rézércek olvasztására - említi 1530-ban a klasszikus Agricola a bányászatról írott beszélgetéseiben. (Agricola G. 1530) A kőszén ismerete és használata - ha ez kevésbé ivódott is be a bányász-köztudatba éppúgy az emberi létezés hajnaláig nyúlik vissza, mint a minket körülvevő ásványvilág egyéb tényezőié: kavicsok, kövek, agyag, réz, arany-ezüst, vas, kősó és még folytathatnánk a véletlenül, ösztönösen, majd tudatosan megismert ásványi nyersanyagok sorát. Igaz, a kőszénnek, mint alapvető energiahordozónak a története még alig két évszázados csupán, s bányászatának múltja sem dicsekedhet olyan fényes történeti eseményekkel és kiváltságos jogi szabályozással, mint a többévezredes nemes- és színesérc-bányászaté, de azért szép számmal szedhetünk össze az elmúlt évezredekből társadalmi hasznosságát tanúsító emlékeket. Az írott adatokból összeálló kép fehér foltjait egyre inkább kitöltik a modern iparrégészet újabb és újabb eredményei. Kínában a kőszén bányászata és tüzelőanyagként való széleskörű használata legalább két és fél, háromezer esztendős múltra tekinthet vissza. Vasércek olvasztására i.sz.4. századtól használják. Egyes vélemények szerint a 16. századig Kína e téren magasan fölülmúlta Európát. Az európai fejlődés azonban saját útját járva (egy-egy szűk évszázad alatt évezredes hátrányt behozva), a történelem folyamán messze megelőzi a saját béklyóiban vergődő kínai ipart. Marco Pólónak az irodalomból közismert 13. századi csodálkozó híradása a kínaiak fűtésre használt égő köveiről, inkább csak a levantei kereskedő európai tájékozatlansága miatt érdekes: mint látni fogjuk, e korban angol, német és német-alföldi területeken már széles körben termelték, forgalmazták és hasznosították a kőszenet. Ázsia belsejéből 10-12. századi arab és perzsa szerzők tudósítanak szervezett kőszénbányászatról és -kereskedelemről, sőt a kőszénfeldolgozás kezdeteiről is: szalmiákgyártás lepárlással, hamuból textil-fehérítő készítése stb. Az amerikai kontinensről nincs hírünk az őslakosság kőszénismeretéről. Az ókori Európában i. e. 4. századi görög tudósok - Theofrasztusz és Arisztotelész nemcsak ismerik és leírják a kőszén tulajdonságait, hanem tudósítanak számos balkáni lelő- és bányahelyéről, valamint háztartási tüzelőként, kovácsszénként és rézérc-olvasztás tüzelőanyagaként való fölhasználásáról. A rómaiak korából (i. sz. 1 .sz.) Britannia és Germania területéről maradtak fönn tárgyi emlékei a kőszén bányászati kitermelésének és hasznosításának: a vasfeldolgozásban, a középületek és fürdők fűtésében stb. A birodalom bukása után hosszú évszázadokig nincs nyoma a kőszén fölhasználásának. (Hist, of techn. 1957) Mai kőszénbányászatunk és felhasználásunk közvetlen előzményeit a középkori Anglia földjén kell keresnünk. Az innen kibontakozó fejlődés vezetett el a 18. századi ipari forradalmon keresztül civilizációnk jelenlegi szintjéig, melynek mindmáig egyik alappillére a kőszéntermelés. A 9-11. századi Angliából írásos emlékek tudósítanak földterületek bányászati célra való bérletéről, megvásárlásáról s arról, hogy „ásott" szénről, vagyis bányászati művelettel kitermelt kőszénről