Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat a szatmári béke és a kiegyezés között 1711-1867
nemesfém-pénz kibocsátásának háttérbe szorulásával elveszti költségvetési jelentőségét. (Weininger V. 1869-1870.) Erdélyben az 1770-80-as években a bányászatból és a sójövedékből származott az állami tiszta bevételek mintegy 50 %-a. Érdekes, hogy ekkor Erdély sójövedéki bevétele alig 2-3 %-a volt a magyarországinak, holott a sótermelésnek legalább a 60 %-át adta. Magyarázata, hogy a só valódi haszna nem a termelésben, hanem a kereskedelmi hálózat végpontjain jelentkezett, továbbá Erdély, mint felvevő piac meglehetősen szűkre zsugorodott a számos kiváltság, mentesség, kedvezményes vásárlás és minden bizonnyal a helyi fekete kereskedelem következtében. Külkereskedelmünkben a 18. század folyamán a nyers- és tisztított réz szerepelt számottevő, sőt időnkint kiemelkedő értékben. Az osztrák tartományokba irányuló kivitelünk mintegy 10 %-a réz, főként nyers réz volt, átlagosan 1 millió frt évenkinti tételben. Törökországba 80-100 ezer, Lengyelországba 20-30 ezer forint értékű rezet exportáltunk évente. Török kivitelünknek ez a negyedét, a lengyelországinak tizedét jelentette. Szerény lengyelországi vaskivitelünkkel szemben (évi 20 ezer frt) Ausztriából 160 ezer forintért, Törökországból 15 ezer forintért importáltunk nyersvasat. Ausztriából ólom, ón és sárgaréz behozatalunk évi értéke 100 ezer forint körül mozgott. (Eckhart F. 1922.) Az 1830-as évekből csak a „bányatermékek" külkereskedelmi forgalmáról van adatunk: 1834-ben 1,3 millió forintos ausztriai kivitelünkkel szemben 2,3 millió forintos behozatal szerepel, 1838-ban pedig 2,7 millió forinttal szemben csak 1,4 millió forintos kivitel. (Fényes E. 1842-43.) Korszakunkban a nemes- és színesfémtermelés megőrizte a bányászaton-kohászaton belüli meghatározó helyét: 1866-ban a bányászat által termelt értékek 44 %-át adta. A vastermelés 30 %-kal, a kőszéntermelés pedig 17 %-kal szerepel ekkor. (A 100 %-nak tekintett kb. 14,5 millió forintban azonban nincs benne az a 9,5 millió forint, amelyet a sómonopólium folytán a kereskedelmi bevétel jelentett az államnak.) A 19. század azonban már a kőszén- és vastermelésé. Mindkét területen - bár készleteink bőséggel álltak rendelkezésre - évszázados hátránnyal indultunk a nyugatabbra fekvő államok után. Olyanok után, akik évszázadokon át, még a 18. század második felében is, a magyarországi ércbányászat, bányagépészet és kohászat, s nem utolsósorban a legfényesebben ragyogó magyarországi bányaváros, Selmec és bányászatikohászati akadémiájának csodájára jártak. A kőszénbányászat és a vastermelés azonban majd az 1867-es kiegyezéssel rohamléptekkel meginduló kapitalista fejlődés során válik húzó ágazattá, s robbanásszerű fejlődésével annak jelképévé is lesz. Korszakunkban másik mélyreható változás is lejátszódik a hazai bányászatban: a technika és a tudomány behatol ebbe az ősi, legősibb mesterségbe, amelyben minden mozdulat, minden szerszám évezredek tapasztalatát hordja magában. A geológia, ásványtan, kémia az ásványi nyersanyagok keletkezésének, elhelyezkedésének, műrevalóságának, kitermelésének és előkészítésének új ismereteit hozza, s ugyanakkor a bányászat gyakorlata adja a tudomány tételeinek biztos próbakövét. A matematika, mechanika, hidraulika, aerodinamika új utakat nyit a gépi technika és a földalatti bányaterek kialakításának területén: megjelennek, s először a bányászatban jelennek meg a gőzgépek, itt hasznosítják a hidraulikus nyomásra és a sűrített levegő felhasználására vonatkozó tételeket a bányagépek megépítésénél, a mélyfúrás újabb és újabb módszereivel feltárul a föld mélye a szakemberek előtt stb. A bányászat nagy, több százas és több ezres munkáslétszámú üzemeiben, a rendkívül magas költséggel folyó termelés során vetődnek fel először a tudományos igényű gazdaságossági és munkaszervezési kérdések, s ebben a közegben születnek meg az első üzemgazdasági stb. számítások és elméletek. Nem véletlen tehát, hogy a bányászat teremti meg az első technikai tanintézeteket, az első nem-egyházi civil iskolákat, ahol a képzésben már a hasznos polgár eszménye a cél, s ahol először tanítanak valóban