Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat és kohászat a 14-15. században. A bányászat technikája. Arany és ezüst. A réz kohászata

önvédelmi szövetségeinek létrejöttét. A század elején alakul meg a alsó-magyarországi bányavárosok szövetsége Körmöcbánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Besztercebánya és Libetbánya részvételével, amelyhez 1440 után az önállóvá vált Fejérbánya (Bélabánya) csatlakozott hetedikként. Az ún. felső-magyarországi bányavárosok szövetségét - ugyancsak hét város részvételével - a szepesi, gömöri, abaúji és a borsodi vidék legjelentősebb bányavárosai alakították meg 1487-ben Gölnicbánya vezetésével. A további tagok sorrendben: Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya és Igló. Az erdélyi négy legjelentősebb bányaváros - Aranyosbánya, Abrudbánya, Körösbánya és Zalatna - között is szorosabb, intézményes kapcsolat alakult ki a század folyamán. Az 1470-es évek derekán I. Mátyás jövedelmeinek mintegy 27 %-a származott a bányászatból, felerészt a nemesfém- és réztermelésből, felerészt a kősóból. A bányászattal foglalkozók ebben a korban sem közelíthették meg az összlakosság 1 %-át. Nagyvállalkozók és bankárok A 15. század utolsó negyedében jelenik meg Magyarország történetében az első kapitalista nagyvállalkozó, Thurzó János krakkói polgár személyében. A megfelelő tőkével és kiváló technikai felkészültséggel rendelkező Thurzó 1475-ben szerződést köt a hét alsó-magyarországi bányavárossal vízemelő gépek felállítására és üzemeltetésére. (A szerződést maga a király is aláírta jóváhagyólag.) Itt kezdődött a Thurzók félévszázados kapcsolata a bányászattal, amelynek egyenes következménye volt mind a hazai bányászat, mind pedig a Thurzó-család felemelkedése. Thurzó gyors terjeszkedése: 1490-94 között megszerzi a Garam vidéki rézbányákat, 1495-ben szerződést köt Európa legnagyobb bankárjával, Jakob Fuggerrel, közös rézvállalat létrehozására. 1496-ban II. Ulászlótól privilégiumot kap a réz és ezüst elválasztására alkalmas, ún. csurgató kohók építésére és üzemeltetésére. Ugyanebben az évben elnyeri a körmöci főkamaragrófságot. Egy év alatt három csurgató-kohóművet telepít, egyet-egyet Thüringiában, Karintiában és Magyarországon, Besztercebánya mellett. E közben érdekeltséget és döntő befolyást szerez a szepességi rézbányászatban, valamint a Nagybánya környéki és a bihari nemesfém- és réztermelésben. 1501-ben 200 ezer aranyforint ellenében zálogul vette a királytól a hét alsó-magyarországi bányavárost és a hatalmas zólyomi uradalmat. A Thurzó-Fugger rézvállalat szinte egész Európát behálózta. A vállalat rendkívül nagy nyeresége az igen jól menő rézpiacon túl abból adódott, hogy Thurzó 1496-os privilégiuma szerint a rézből kinyert ezüst minden teher nélkül a vállalaté lett. Az 1525-ig fönnállóit közös vállalat - ha hinni lehet a cég fönnmaradt könyvelésének - a három évtized során közel 100 ezer kg ezüstöt szerzett meg így tiszta nyereségként! 1526 és 1546 között a Fuggerek egyedül bérelték a rézvállalatot, amely végül is a kincstár kezelésébe került. A Thurzók 1525-től nem vettek részt bányavállalkozásban, hatalmas vagyonukat mint az ország főrendjei élvezték birtokaik és váraik révén. A BÁNYÁSZAT TECHNIKÁJA A bányászat technikai fejlődése az eldorádó-korszak után jelentkező művelési nehézségek (bányavíz, nagyobb mélységek stb.) leküzdésére indul meg. Az ember, az emberi munka megóvása-kímélése fel sem merül. A vízierővel hajtatott hatalmas gépezetek korában, a 17. század végén is emberek, gyerekek, nők ezrei-tízezrei végzik emberhez méltatlan munkájukat több száz, s ezer méterrel a föld mélyén a rájuk leselkedő veszélyek és halálos kórok ölelésében.