Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat és kohászat a 14-15. században. A bányászat technikája. Arany és ezüst. A réz kohászata

Fejtés, jövesztés, vágathajtás A középkori magyar ércbányász legfontosabb eszköze az ék, a kalapács, a csákány, a kapa és a világító eszköz volt. (A Magyarországon legrégibb ismert bányász szimbólum a Selmecbányái pecséten (1275) maradt ránk a csákány és kapa ábrázolásával. Az ék és kalapács, mint ma is általánosan elterjedt nemzetközi bányász-jelkép legkorábban Rudabánya 14. század eleji pecsétnyomójáról ismert.) Ezeknek a kéziszerszámoknak a mindennapos használata a 19. század utolsó harmadáig végigkísérte bányászainkat. Kézzel fejtették nemcsak a mélység felé haladó telérekben az ércet, hanem kézi fejtéssel indultak neki a mai ember számára szinte lehetetlennek tűnő vállalkozásoknak, a több kilométeres altárók kihajtásának is. E mellett azonban ismerték a - már az ókorban is alkalmazott - tűzzel való jövesztést is. Ezt a műveletet - egy 16. század eleji fönnmaradt nagybányai oklevél tanúsága szerint - a magyar bányászok „sütés"-nek nevezték. Ennek lényege, hogy a legkeményebb kőzet is a tűz okozta magas hőmérséklet hatására megrepedezik, részint magától lehull, részint a fejtése alaposan könnyebbé válik. A fejtési irányba a homlok elé fahasábokból máglyát raktak, s a lángot, illetve a sugárzó hőt megfelelő légvezetéssel a kívánt irányba terelték a jó hatásfok kedvéért. A tűz kihunyta, s a vágat levegőjének kitisztulása után a kézi fejtést tovább folytatták. E fejtésmódnak hátránya volt a nagy fafogyasztással járó magas költség, a fa helyszínre szállításának jelentős költsége, valamint a bányalevegő elszennyezése. Tehát csak ott lehetett alkalmazni, ahol olcsó és elegendő tűzifa állt rendelkezésre, s vágatok szellőztetése megfelelő légvezetéssel biztosított volt. A Selmecbánya, s általában a Garam-vidéki bányákban ritkán alkalmazták, mert itt a müvelés általában a hegység magasabb pontján lévő kibúvásokon indult a mélység felé, követve a telér elágazásait, fordulatait, s így zsákszerű mélyedések alakultak ki, melyeknek szellőztetése a tűzi fejtés nélkül is nehéz feladatot rótt a bányák irányító szakembereire. Selmecbánya környékén pedig a fa már a 14. század elején „aranyat ért". Három évszázada használtak már Európában puskaport hadi célokra, míg végre sor került békés, gazdasági hasznosítására is: a kegyetlenül nehéz kézi fejtési munka kiváltására a 17. század elején kezdték Európában alkalmazni a lőporos robbantást. Ezek között a kísérletek között volt, többek szerint elsőként, a Selmecbányán 1627. február 8-án megvalósított kísérlet, amely a felvett, s máig fönnmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint jól sikerült, a lövés az ácsolatnak nem ártott, s a füst negyed óra alatt eloszlott. Az első kísérletet, amelyet gróf Montecuccoli bányatulajdonos szervezésében G. Weindl Tirolból behívott bányász végezte, számos további követte, s a nehezen fejthető kemény kőzetekben való fejtésre általánosan használatossá vált. Bányavizek, elfulladt bányák Mint láttuk, a középkori bányák többsége telérek kibúvására települve haladt a mélység felé, tehát a bányászoknak viszonylag hamar meggyült a bajuk a bányavízzel, mint a müvelés legfőbb akadályával. A bányavíz részint a telér természetes hasadékain áramló földalatti forrásvíz, részint a felszínről érkező víz. A bányatérbe behatolva a legmélyebb pont irányába halad, amely - mint láttuk - éppen a vájvégen van. Ha az egyre emelkedő vizet nem sikerül állandó, folyamatos munkával kiemelni, vagy eltűrhető szinten tartani, illetve altáró segítségével elvezetni, akkor a bánya elfullad, elfúl, használhatatlanná válik, érckészlete bennmarad. Már a 14. század végéről, tehát az eldorádó ötödik-hatodik évtizedéből vannak adataink elfulladt bányákról Fejérbányán (1385), Nagybányán stb. Kisebb mélységekből vödörrel, tömlővel emelték a vizet, sokszor ember-lánccal, kézrőlkézre magasabbra adogatva. Ahol függőleges volt a vágat, illetve függőleges akna volt kiépítve,