Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Gvadányi József egyéb munkái

ben szorgalmasan meg-megjelen, a mohó figyelem és türelmetlenkedő aggodalom váltakozó benyomásaival kíséri a dolgokat, főként az 1790-iki zajos országgyűlésen. Mint katona, nem szereti az örökös vitatkozást, mert akik egyre csak bírálnak, ítélnek, rendszerint nem építenek, a sok ékes beszéd nem is egyéb előtte, mint kicsinyeskedés és szőrszálhasogatás. " (Széchy Károly: Gróf Gvadányi József. Budapest, 1894.) Kiadások. - Pöstényi förödés, amelyet egy magyar lovasezeredbül való százados az ottan történt mulatságos dolgokkal, élő magyar nyelven, versekbe foglalt, 1787. esztendőbe, Rák havának 12. napján. Nyomtattatott Csöbörcsökön, a Caspium tenger partján azon esztendőbe. (A kiadás helye és éve: Pozsony, 1787. A vaskos tréfájú könyvecske illetlenségeire nézve tanácsos figyelembe venni Mészöly Gedeonnak az 1921. évi második kiadáshoz írt verses utóhangját s ebben a huszáros jókedvű szerző költészetének következő jellemzését: „Zabolátlan néha Pegazusa szája, /Illendőség hámján ki-kirúg patája, / De másfélszáz éve még más nóta jára: / Ne vonjad a Mult-at Má-nak rámájára".) - A mostan folyó török háborúra célozó gondolatok. Pozsony és Komárom, 1790. (Weber Simon Péter költségével és betűivel. Prózában írt mű a II. József császár török háborújában vitézkedni kívánó magyar ifjak buzdítására. Élőbeszédében megemlíti a szerző, hogy a könyvtárak tele vannak német hadi könyvekkel, holott még egyetlen magyarnyelvű hadtudományi munka sem akadt kezébe. Ezen a hiányon segít most katonai kézikönyvével. Bevezetésül rendkívül magasztalja Montecuccoli XVII. századi császári hadvezér katonai tehetségét, azután rátér a hadseregszervezet és gyakorlati katonáskodás részletes ismertetésére.) - Nándorfejérvárnak megvétele. Pozsony és Komárom, 1790. (Weber Simon Péter költségével és betűivel. Elbeszélő, leíró, örvendező alkalmi vers II. József császárnak és vezéreinek dicsőségére. Hozzácsatolva: Rettentő látás, rettentőbb történet. Elégia Ferenc trónörökös feleségének halálára. A költő a váratlanul elhunyt főhercegasszonyban a magyar nemzet igaz barátját siratja.) - A nemes magyar dámákhoz és kisasszonyokhoz szóló versek. Pozsony és Komárom, 1790.