Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)
Rontó Pál
egy regimentben volt velem és én főstrázsamestere voltam s hivatalom mellett az akasztófa alá is én vezettem ki a hét esztendeig folyt prussus háborúban. 1790-ik esztendőben ország gyűlésén Budán lévén, megtudván ő ottaniétemet, felkeresett és kilenc napokig el sem eresztettem. Ezen alkalmatossággal mind a maga életét, úgy a grófét is, a vele esett történetekkel elbeszéllette előttem ". A továbbiakban helyreigazító észrevételeket közöl gróf Benyovszky Móric életének történetéhez, azután szót emel a magyar költészet hagyományos négyesrímű strófái mellett, jóllehet ő maga ebben a művében a páros rímeket használja „Én ugyan ezen munkámat kétsoros versekkel írtam, de okát ennek már feljebb kitettem, mivel a dámák kívánták így". Olvasóitól így búcsúzik el: „Boldognakfogom magamat tartani, ha ezen csekély munkám valamint hazám dámái előtt, úgy annak közönsége előtt is egy kis megelégedést fog érdemleni. Költ munkám szabad Szakolca királyi városban lévő házamban, Szent Iván havának 30. napján, 1793. esztendőben". Toldy Ferenc szerint Gvadányi József semmiben sem gyengébb, mint tárgyai elrendezésében. Két kalandor-alakjának dolgait a történeti valóság szerint beszéli el, két külön históriát csatol egymás mellé, a költői tartalmat tanításokkal pótolja. (A magyar költészet története. II. köt. Pest, 1854.) - Arany János szerint Rontó Pál ott érdekesebb, ahol maga beszél. A költői elhitetésnek ez az egyik legjobb módja: a költő elszigeteli hősét a maga személyétől. A huszár-kalandor egyébiránt talán még a peleskei jegyzőnél is népszerűbb volt a régi olvasóközönség előtt. (Gvadányi József. Koszorú. 1863. évf. Arany János prózai dolgozatai. Budapest, 1879.) Beöthy Zsolt szerint a huszárról és a grófról szóló verses regény alkotás tekintetében gyönge munka, de kivált a huszár fiatalkori csínyeiről szóló első résznek vannak sikerült komikus részletei. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) - Bodnár Zsigmond ezt a munkát még a Falusi Nótáriusnál is kevesebbre becsüli, s mindössze meséjével foglalkozik néhány sorban. (A magyar irodalom története, ül. köt. Budapest, 1893.) - Széchy Károly megjegyzi, hogy a Rontó Pál egyszerű életírás ugyan, de ennek keretében a hős jelleme következetesen
