Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Rontó Pál

kerekedik ki. Ballépéseiért a mű végén két nemes tulajdonságával engesztel ki bennünket: ura iránt érzett ragaszkodásával és szülőföldje után való epekedésével. Itthon indulatos és könnyelmű katona, messze idegenben kifejlődik benne a régi jó magyar cseléd bennfentes bizalmassága és önfeláldozó hűsége. {Gróf Gvadányi József Budapest, 1894.) - Ferenczi Zoltán szerint Gvadányi jellemző és alkotó ereje sehol sem kiválóbb, mint amikor elbeszéli Rontó Pál kalandjait. Rontó Pálban ép olyan típust alkotott, mint a nótáriusban a könnyelmű, sokszor gonosz, de jókedvű magyar huszár alakját. (A régi magyar költészet Remekírók Képes Könyvtára. II. köt. Budapest, 1904.) - A huszár alakját, úgymond Négyesy László, élő személyről másolta a költő, képzelete nem is tudott volna ilyen eleven hőst alkotni, annál nagyobb szemléletesseggel utánozta az élő alakot; épen az a hiányossága, hogy nem igen tudott vagy nem mert szabadon alakítani. A falusi nótárius az úri rendnek tetszett, Rontó Pál a nép képzeletének lett kedves alakja. (Gróf Gvadányi József és Fazekas Mihály. Franklin-Társulat Magyar Remekírói. Budapest, 1904.) — Badics Ferenc szerint a Rontó Pál szerkezete épen olyan laza, mint a Falusi Nótáriusé, itt is csak a főszemély tartja össze a kalandok részleteit. Ez mutatja leginkább, hogy Gvadányi csak dilettáns költő. Dilettantizmusára mutat az is, hogy műveiben hiába keresünk olynemű fejlődést, mint a nagy költőkéiben, fejlődést legfeljebb külsőségekben látunk. (Horváth Adám és Gvadányi József. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) Kiadások. - Rontó Pálnak egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszki Móricnak életek, földön, tengereken álmélkodásra méltó történeteiknek s véghez vitt dolgaiknak leírása, amelyet hazánk dámáinak kedvekért versekbe foglalt gróf Gvadányi József magyar lovasgenerális. Pozsony és Komárom. 1793. (Weber Simon Péter pozsonyi nyomdász költségén és betűivel. Új kiadásai: 1807, 1816, 1864. Bucsánszky Alajos pesti nyomdász ponyvafüzetei számára Tatár Péter dolgozta át 1860-ban. Az eredeti szöveg