Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Rontó Pál

zatot elmond a Borsod megyei parasztfiú zsiványságaiból, utána mindjárt jóra oktatja olvasóit s tanácsokat ad számukra az élet komoly kötelességeire nézve. A nagy terjedelmű elbeszélő költeményt a „Magyar hazánk érdemes dámáihoz" intézett ajánlólevél nyitja meg. A szerző a bókok özönével magasztalja a szépséges női nemet, visszaemlékezik az elmúlt évszázadok vitéz magyar asszonyaira, végül a mai magyar dámák jóindulatába ajánlja magát és munkáját. „Ne is iszonyodjanak nagyságtok ezen munkámba beiktatott háborúktól, mert azokat tehetségem szerént igyekeztem mulatságosan kitenni. " Úgy történt - olvassuk az ajánlólevelet követő elöljáróbeszédben -, hogy a szerző megjelent az 1792. évi budai országgyűlésen, egy pesti úrnő házában találkozott hét más dámával; mikor új hölgyismerősei megtudták, hogy ő a Falusi Nótárius írója, nem nyugodtak addig, míg ígéretet nem tett egy másik játékos munka írására. „Eleget szabódtam s mentettem magamat, hogy se időm arra nem volna, sem esztendeimre való nézve az ilyen könnyű munka hozzám már nem illene, sem pedig matériát egykönnyen arra nem találhatnék. De mind ezen mentségeim haszontalanok és sikeredének voltak és mindaddig unszollani meg sem is szűntek, míg erre magamat nem ajánlottam. De kinek is szívét meg nem lágyítaná az ilyen syréneknek éneklései Magát Jupitert is az égbül lehúzta egy asszonyi állat; és így, ámbár nem örömest, leköteleztem magamat egy ahhoz hasonló munkának kiadására. " Sokáig tűnődött: miről írjon? Végtére Rontó Pál és gróf Benyovszky Móric történetének elmondásában állapodott meg; ezek hazánkfiai voltak s álmélkodásra való igaz dolgokat vittek véghez. Ha más nemzetek között valaki csak csekély vitézséget visz is végbe, azt mindjárt kitrombitáltatják és kinyomtatják: „hadd lássa tehát a világ, hogy hazánk is nemz oly jeles férfiakat, akiknek viselt dolgai sokkal nagyobbak, jelesebbek, mint más ezer idegeneké ". Mikor gróf Benyovszky Móric egy alkalommal Párizsból visszatért hazánkba: „Nagyszombatban az Arany Korona vendégfogadóban velem négy napokat töltött és mint régi jó barátom és távoldadról való atyámfia is minden történeteit, viszontagságait nékem elbeszéltette. Rontó Pál pedig