Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Rontó Pál

ceptorunkat borral vesztegettük meg, magunk mulatni kezdtünk. Huszárok táboroztak azon a környéken, a káplár biztatására beálltunk katonának, mindjárt felöltöztettek bennünket. „Hogy mundérban voltam s a kardomra néztem, / Már szépen nem szóltam, csak teremtettéztem: - Hallod-e, csapláros, adta szedte-vette! / Hozz pecsenyét és bort, kiálték felette. " Apám és pajtásom apja csak pénz árán tudott kiszabadítani bennünket a katonák kezei közül. Újra megígértem, hogy jó leszek, újra megcsaltuk Antallal együtt szüleinket. Hiába adtak az egri jezsuiták gimnáziumába, hiába fogadtak preceptort mellém, most már a lányok után kezdtem szaladozni, végül megszöktem az iskolából. Csikósok közé keveredtem, lókötő lettem. Debrecenben betömlöcöztek, harminc korbácsot mértek rám. Egy ideig a csikósok közt éldegéltem, azután beálltam huszárnak. Jászberényben soroztak be. Kapitányom mindjárt megszeretett, jó lovat adatott alám. Mivel a katonaruha kényesen állt rajtam, beosztottak a verbuváló legénység közé; nagy muzsikával toboroztuk a parasztlegényeket, ügyességemnek jó hasznát vették. „Elkezdvén táncomat, minden csudálkozott; / Szóltak: ugyan tudja járni, az átkozott! - A taktust sarkantyúm pengése követte, / Cimbalmos ezeket így ki nem verhette ". Mikor Budára vittek bennünket, véletlenül találkoztam Antal barátommal, boltos legény volt Budán, de nagyon rossz bőrben volt szegény. Könnyezve borultunk egymás karjába, régi barátságunk megújult, örök baráti hűséget fogadtunk egymásnak. A katonaságnál egy ideig jól ment a sorom, mert megbecsültem magam. Mikor a poroszok ellen harcoltunk, vitézül megálltam a sarat, sokakat levágtam az ellenségből, gazdag zsákmányt szereztem. Fegyverszünet idején vígan éltünk; ettünk, ittunk, kártyáztunk, így tettek a tisztek is, elnyerték egymás pénzét; a nyertes örült, a vesztes búsult. „Ha horvát tiszt vesztett, mérgesen majkázott, / Magyar teremtettét szórt és ebadtázott, - Németnek szájából ment a sok szakrament, / Francia mordózott, ha üresen elment. — Mérgében a kártyát sok a földhöz vágta, / Szemeimmel láttam, hogy azt egy megrágta, - De amelyike nyert, ily már fennen