Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)
Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - A tulajdonképpeni bányamívelés
Az érc váj ás mellett minden kitelhető vigyázatot kell a munkásokra fordítani, hogy a fokokból tisztán vájassék ki az érc, a heverek renyhesége által a fuggményen vagy fekvényen semmi el ne maradozzon, szükséges mind a két oldalt gyakran megásznázni (bestuffen), azaz ék- s kalapáccsal itt-ott egy darabot (ásznát, eine Stuffe) vizsgálat alá letörni, vajon valódi vadfaj-e, vagy talán valami ércpárocska, ércsújtás oldali 131 el az értől. Hasonló figyelmet érdemel az ércválasztás, hogy a tartalmas érfaj (kältige Gangart) a vad közé vegyülve el ne temettessék. §117. Amint elején a szakasznak említtetett, a bányatér (Strecke) az ékzettől (Stollen) abban különbőz, hogy az ékzet szabad [ég] alól szolgál a hegy oldalába, a tér pedig már a föld alatt vagy aknától, vagy ékzettől kezdődik, s olyanon végződik - egyszóval nincs szádalata, torkolatja 132 (orificium, Mundloch). Ilyen bányatérek különféle célokra szolgálnak: nevezetsen a bányavizeket lecsapolják, s bizonyos helyre gyűjtik össze, friss léget közölnek, s a követ a műszínektől bizonyos motolláig, ontványig, ékzetig vagy aknáig rajtuk takarítják, futják ki (ausfördern, auslaufen) a bányakutyákban (Grubenhunde); azért ezek takarítóiéreknek (Förderniszstrecke), futamoknak is (Läufe) neveztetnek, s azon hasonlatosságra, mint [a] földfeletti emeletes házak emeletei, amint a föld gyomrában egymás alá vágynak kivájva, felülről lefelé számítva első, második, harmadiknak, felső, alsó, középsőnek (erster, zweyter, dritter, oberer, unterer, Mittel-Lauf). - Tágasságuk, ácsolatúk, építésük módja az ékzetével egy. - Hogy pedig a törtetés egyenes vonalban menjen, s tétova ne csavarogjon, a heverek irányzókat, irányfonalakat (Senkel, Senkenschnur) használnak. Ezen irányzó egy fonálon függő kődarab, s több ilyen irányzó függesztetik fel a tér tetejére 1 Ágazik. 2 Szádalat, torkolat = tárószáj (németül Mundloch).