Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)
Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - Ékzet s tér
A keresőékzet rendszerint a szabad [ég] alatt felkutatott érnek vagy rostnak vonulása irányában nyittatik meg, hogy annak mivolta az emelkedő bérc felé nyomoztatssék: ily ékzetnek több tekintetből a hegy középmélysége választatik, s ritkán űzhetni egyenes vonalban, hanem az erek vonulásával többnyire kígyózik. Mivel pedig a szabad [ég] alatti friss levegőnek folyását ezen görbedezések akadályozzák, szükséges az ily ékzetnek, főképp, ha messzebb van kimérve huzata, illő tágasságot adni, s idomlag 6 vagy 7 lábnyi magasra s 3Vi szélesre vájni. A takarítóékzet helyzete attól függ, hogy se a műszíntől, se azon helytől ne legyen távol, hová a takarítandó vadfajok vagy ércek hordatandók. A szellőékzeté a friss levegőnek minél gyorsabb forgásához alkalmaztatik; a vízékzet végre a hegy legalsóbb részeit foglalja el, hogy a legmélyebb müvekből is lecsapolhassa a vizet. Igaz, hogy egy ékzet űzetése igen költséges, de haszna is tagadhatatlan: mert megkíméli a drága erőműveket, melyek részint kitakarításra, részint vízemelésre (Wasserhebung) kívántatnak: mindemellett mégis csak olyan bányaművekben hajtanak nyereséget, ahol az erek nagy mélységre hatnak, s hol a bányamívelés örökíthető. - Az örökösi ékzetnek tágassága nagyobb a többiekénél, főképp ha nagyobb mennyiségű víz foly rajta: néha 9-10 lábnyi magasságot is kíván, melyből maga a vízmeder (csatorna) 2-3at foglal; azonkívül a légfolyásra a szellőztetőknek* (Lichtloch) s egyéb léghozó nyílásoknak munkaközti általtöretésük is lehetetlen - teszem a bérc meredeksége, magassága miatt. Felszínen. Midőn valami ékzet ásatik, mivel annak vízirányú fekvése kevéssé menteles, csak addig folyhat a törtetés munkája, míg a műszín talpának szegpontjától a szádalat felé képzelt vízirányú vonal ennek tetejénél (Fürst) feljebb nem esik; mert annakutána a friss lég nem jut a munkásokhoz: s ekkor már a műszínen dolgozó munkásoknak zenitjétől egy súlyirányú aknát kell lemélyezni, hogy friss lég ömöljék hozzájuk, s ezen akna szellőaknának (Spiraculum, Wetterschacht) neveztetik.
