Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről

tés mentségével nagyobb díjt, s a heverésre több időt nyerhessen: azért a bányatiszt igen ajánlja magát azáltal, ha elvégezvén a bányásztudományokat, midőn Windschachton

89 a normális bányagyakorlásban (Verwendung) foglalatoskodik, önkényesen bizonyos meghatározott ideig hevérséget vállal magára, s ennek elvégeztével heveri diplomát is szerez. §74. Ami a vadfaj kitakarítását s [az] ácsolást illeti (erről alább bővebben szóiandok), szinte többnyire alku szerint végezik az illető munkások; de ezen alku egészen más alapokon épül. §75. A vettetés mestersége után következnék a tűzáltali ontás v. tüzelés (Feuersetzen), mely a puskapornak eszközbevétele előtt azonképp sikerrel használtatott; de mivel a vettetés ennél még sikeresebb, a bányamívelésben jelenleg több más tekintetekből is, úgymint a fapazarláséból s a roskadáséból, tudtomra egészen elhagyatott. Ugyanis gyakran megtörtént régibb időkben általa, hogy a heverek nem tudván mérsékelni a tűznek erejét, nagyobb repedések szülemlettek a kövezetben, s személyük jobban veszedelmeztetett, mint a vettetés által. Innen származott ama nagy rigya

90 (Verhau), mely a körmöci határban látszatik, s egy egész hegyoldalt elsülylyesztett. Ennek elhallgatása mellett tehát általmegyek annak magyarázására, mi az 89 Windschacht: Szélakna, Selmecbánya mellett. 90 Rogyás.