Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről

Az emígy elkészült véslyuk (Bohrloch) puskaporral töltetik meg, mely munka egész a kigyújtásig már nem annyi fáradságot, mint vigyázatot kíván. Először is az evégre készült töltés (Pulver patron) jő bele, ez a tömővel (Staucher) lenyomatik, s minekutána a lyuknak egy oldalához illesztve az ürtű (Raumnadel) belészúratott, agyaggal teletömetik, s a kihúzandó ürtünek üregét a gyújtócső (Brandröhrel) - nedves puskaporral bekent nádhasábocska foglalja el. Ennek hegyére egy kéngyertya jő, melynek végét a hever a szükséges jeladás után* meggyújtja, s míg ez lassan a gyújtócsőig ég, mind ő maga, mind a szomszéd munkatársai a legközelebbső térbe vagy evégre kivájt menedékbe (Fliehort) vonva, a lövést elvárja. Legnehezebb etekintetben az aknalemélyezés (Schachtabteufung) s tetőtörés (Übersichbrechen); mind a két munkában, ha menedékeket nem lehet vájni, szükséges a menedékpad (Schutzbühne), mely azonban úgy készüljön, hogy a kiemelést s egyéb munkát ne gátolja. Ha a kigyújtandó véslyuk igen nedves, akkor szurkolt töltés jó bele. Gyakran megesik, hogy a lobbanás késik; ezért igen óva közeledjék a hever az eloltnak vélt töltéshez: mert olykor a gyújtócső lassan ég, s éppen azon pillanatban sülhet el, midőn körülötte fetreng. Néha csakugyan el is aluszik: s erre nézve kemény büntetés alatt van a hevernek megtiltva a kisütésnek ismétlendő próbája, s ekkor nincs neki mit tenni, mint e körülményt az alügyelőnek bejelenteni, s a sikereden véslyuk mellett újat vésni: különben is elég veszély környezi minden óvó rendszabások mellett a bányabeli munkást. Körmöcön a Sigmond-Györgyi Társaságnál minden kigyújtást alügyelőjének tartozik bejelenteni a hever.