Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről

Minden szerszámját ingyen kapja a hever bányabirtokos urától; a puskaporra nézve pedig minden bányavárosban oly rendelés van téve, hogy azt minél olcsóbban s meghatározott áron szerezhesse meg. Van több puskaportár, melyekben a szükséges finomságú s erejű por tartatik. Mivel pedig a könem törtetés közt

86 annyira változik, hogy a por erejének különféleségét mathematice nem lehet hozzá alkalmaztatni, annak okáért e tekintetben a középszer vétetik zsinórmértékül. A vettetésnek az a fö mestersége, hogy egy-egy lövésre minél több kö ömöljék; ami nem csak a puskapor erejének illő mértékétől, hanem a véslyukak minéműségétől is függ, azért ezeket minden tekintetben a kőnem keménységéhez vagy puhaságához, úgyszinte a levelek irányához is külsőképpen szükség[es] alkalmaztatni, s a kövezetet mindenesetre előbb körülkopogtatni, s a netalán rejtező odúkat kikémlelni, nehogy ezek a lövést erőtlenítsék. §69. Lövés után a kővizsgálat s (érüzésben) az érfajkülönítés (Erzscheiden) következik, amire tapasztaltabb s meghitt heverek választatnak; ezután pedig a takarítás, ami ismét külön rendű munkások által az alább említendő módon eszközöltetik. §70. Mivel munka közben nemcsak a véső hamar tompul, hanem egyéb szerszámok is kopnak: szükséges minden bányának egy közel lévő kovácsműhely, ahol ezeket határozott áron kiújíttathassa, s a haszonvehetlenek helyébe újakat szerezhessen; mert gyakran oly kemény kőnem jő munka közben elé, hogy egy szakmány alatt több véső eltompul. Vágathajtás közben.