Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Első szakasz- Földalleírási előismeretek - A telepekről

Midőn valami székmű vagy egyéb vastag ér hasábos ércekből és itt-ott vad közökből áll, amint ez közönségesen történik, gyakran szoktak vagy rajta keresztül, vagy mellette a fekvényen s függményen termékérces keskeny rostok vonulni. Hyes rostokat érctáskáknak (Erzgefärtel), s ha igen keskenyek, ércsújtásoknak (Erzschnürel) nevezik. §32. Hantfutók (Wasenläufer) által azon kis érces rostok értetnek, melyek csak néhány öl messzeségre vonulván, mind mélységüknek, mind hosszaságuknak csekélységére nézve a függő s fekvő kövezet által elnyomatnak, s a mívelésre érdemetlenek. Többnyire kis öblök s hantok alatt keskeny rostú zavart agyagpalában (Schiefer, Schistus) találtatnak, ahol a fokozat középbérccé válik, s innen kapták nevezetüket, valamint másképp völgyi rostoknak is (Thalklüfte) hívatnak. A telepekről §33. Az erek után következnek a telepek (Flötze, strata continua), melyek a fokozatban, vagyis telepes bércben találtatnak. Ezen bércek t. i. különféle egymáson fekvő, s többféle kő- s földnemű rétegekből állanak, melyek majd vízirányúak, majd pedig emelkedve s ismét esve a hegyek szerint görbedeznek. A teleptanyák (Flötzlager) nem feküsznek egymáson. Olykor a felső rétegek közvetetlen a színföld alatt kövecsműből (Schotterwerk

49

), összesült homok és kövecs közagyagból, mészkőből s egyéb hasonlóból állanak. OlySchotter (kavics, murva), ebből származik a magyar sóder.