Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Első szakasz- Földalleírási előismeretek - Az erekről, rostokról s szekérművekről

kély, vagy éppen semmi jeleit nem venni észre. Ha mindazonáltal a bányász előbbi irányában tovább törtet, s az eret újonnan fellelvén ez vastagabbá leszen: akkor azt szokta mondani: „az ér ismét nyílik". (Der Gang thut sich wieder auf, oder öffnet sich.) §28. Midőn az ér több keskeny részekre oszlik, akkor a bányásznyelv szerint szélelomlik (Der Gang zertrümmert sich). Ez oly helyen szokott történni, hol a függő s fekvő kövezet igen keménnyé vál[ik]. További töltetes (Nachbrechen) után ezen szétomlott részek majd hosszabb, majd rövidebb távolságra ismét összejőnek. Ha pedig az ér csak két részre oszlik, úgy, hogy osztályai soha többé össze nem jutnak, vagy egyedül messze távolság után: akkor az ér viliázik (der Gang gabelt sich), s ezen utóbbi esetben a közbe foglalt vad kövezetet vad középékszegnek (tauber Mittelkeil) nevezik. §29. Az erek gyakran völgyek alatt is vonulnak egy hegyből a másikba, s akkor az ily eret a túlsó hegyekben ellenomladéknak (Gegentrum) hívják. Ez közönségesen olyankor történik, midőn kövezetje mind a két ellenben álló hegynek egynemű, s mind a kettőnek hasonló rétegi alkatja van. Ellenben ha ettől az általellenes hegy belső mivoltára nézve különbözik, nem lehet egyebet a feléje vonuló érről remélni, hanem hogy a völgy alatt elszakad. §30. Végre, ami a kövezet tömöttségét illeti, a köztapasztalás arra mutat, hogy a fekvény s függmény keménysége a mélységgel növekedik. S ezen igazságot a bányásznak a müvelés költségeinek előre való kiszámításakor tekintetbe kell venni.