Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Első szakasz- Földalleírási előismeretek - Az erekről, rostokról s szekérművekről

Ne vélje valaki, mintha a nemes ér végig csupa érccel volna tömve: néha bizonyos távolságra egyedül tiszta érc törik belőle; gyakran az vad érfajokkal van elegyítve; de leggyakrabban megtörténik, hogy az érc egészen eltűnik, s az ér csupán vad érfajjá vál[ik], vagyis elfajul. Következőleg tehát minden nemes ér részint ércközökből (Erzmitteln), részint vad közökből (taube Mitteln) áll. Találni sokszor, főképp vastag erekben, nem csak vad érfajú közöket, hanem vadonbeli szakadványokat s szirttöredékeket is, melyek a fekvény vagy függmény kőneméből vannak. Midőn ekként az ércközök az érnek mind vonulásában, mind pedig hajlásában gyakran változnak vadközökké, akkor azt mondja a bányász: „Az érc rövid közökben fekszik". (Das Erz liegt in kurzen Mitteln, oder der Erzgang ist absätzig). Némely erek ellenben tartósan nemesek, s az ércek távolabb messzeségre s nagyobb mélységre terjednek bennük; ezek állandó vagy tartós érceknek (beständige Erzgänge) hívatnak. §18. Néha az ércek az érben buckafészek- s veseként (Putzen-, nester-, nierenweise) törnek, midőn t. i. nagyobb része az érnek vad érfajból áll, s csak itt-ott találni benne ércet. Az előbbi nevezetek az ekként talált ércnek mennyiségéhez alkalmaztatnak; ha p. o. ez nagyobb mértékben fedeztetik fel egy hegyen, buckaércnek (Putzen Erz), ha pedig kissebben és széthányva, fészekércnek vagy vesének (Erznester, Nieren), mert többnyire puha, agyagos érfajban kis galacs (Kugel) vagy vese formában ide- s tovahányva feküsznek.