Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Első szakasz- Földalleírási előismeretek - Az erekről, rostokról s szekérművekről

Az ereknek és rostoknak hajlásúk félkörrel, garádmérővel

31 (Gradbogen) s negyedszelettel (Quadrant) szokott meghatároztatni; ezek szerint azon ér, mely hajlásában 1-ső garádicstól 15-ig emelkedik, lebegő (schwebend), amely 15-től 45-ig, fonák, résu (flach), 45-től 75-ig tonnafekvésű* (Tonnlägig),

32 s 75-től 90-ig álló (stehend). Delius csak három részre osztja fel az érchajolást, s az 1-ső garádicstól 20-ig emelt ereket lebegőknek, 20-tól 70-ig résuknak, s 70-től 90-ig állónak mondja. §9. Minden hajoló érnek van felső és alsó színe vagy lapja; a hegynek egy része azon, a másik ez alatt fekszik. Azon része tehát a hegynek, mely az érre nehézkedik, vagyis mely annak felszínén, fellapján fekszik, függménynek

33 (das Hangend), s amelyre az ér nehézkedik, vagy amely az ér alszíne, al-lapja alatt fekszik, fekvénynelc

34 (das Liegend) mondatik. A függmény s fekvény közti szélesség az érnek vastagságát (Mächtigkeit) teszi. A tökéletesen álló érnek ekként sem függménye, sem fekvénye nem lévén, színe s lapja is egyedül világrészi irány szerint éjszakinak vagy nyugatinak neveztetik, kivévén, ha ugyanazon hegyben több hajló erek is vonulnak: akkor az utolsó érnek hajlásához alkalmazza a bányász ebbéli határozását. 31 Fokív, szögmérő. Midőn az akna (Schacht) az ér hajlásának irányában mélyeztetik le (abgeteuft), ezen akna - per metonimiam - tonnafekvésünek (tonnlägig) neveztetik, mert a tonnák rézsút járnak benne fel s alá: innen némelyek a résu [rézsútos, lejtős] ereket is ekként nevezték el. 32 Lejtős. Az eredeti jegyzetben (lásd fent) Kacskovics téved, amikor a tonna = hordó szóból eredezteti a tonnafekvésű = tonnlägig (magyarul lejtős) kifejezést. 33 Ma fedőt, fedőképződményt mondunk. 34 Ma fekvőnek, fekünek mondjuk.