Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Ötödik szakasz. Az égalatti vagy naponvaló készítésről - Némely egyéb iszaplásmód

Legfőképp különböznek mégis amazoktól, hogy itt az aranytáblán fel lehet fogni a vizet, s iszapját egy mellékmederbe folyatni, hol ismét újonnan iszapodik az aranyos föveny. 2szor, a közcsatornán kívül itt még egyik van közel a göröngyeshez, honnan tiszta víz foly a göröngy zsilipre, s a mosadékot még hígabbá teszi. 3szor, a pad kifolyása papra jár, s előtte háromféle csatorna nyúlik keresztbe, így az iszap tartja szerint különféle osztályokba jut. §167. Az iszaplási munka ellenőrzéséül a zúz- és iszaplóművektől kevéssé távolabb, a patak folytán több nyári s téli iszapházak építtetnek. Ha t. i. a rendes iszapházakban renyhén s gondatlanul, vagy hibásan vezettetik a munka, sok aranyrészeket magával sodor a patak, s azokat lassúdan messzebb vagy közelebb [a] partjára telepíti. Ily patak mentében tehát tavak ásatnak, hol a víz felfogatik, s miután iszapját letelepíté, ismét lebocsáttatik; később pedig (nyáron) új folyammal lassúdan felárkoltatva az iszapos mosaték belőlek seprüpadokra vezettetik. Az említett posványtavakat magyar padoknak (ungarische Herde) nevezik, s maga az iszapgyűjtés [a] téli hónapokban történik, mialatt nem lehet padokon mosni. Van még egy neme az iszapolásnak, mely izgóiszaplónak (Rühr Schämmel) neveztetik; itt a padra a patak partjairól hordatik a föld, s víz bocsátván reá, egy lapáttal szüntelen izgattatik; a mosadék egy rostán keresztül más mederre foly, s az iszap teknőn kifejtetik. Valamint a készület, úgy következménye sem érdemel különös figyelmet; annál nevezetesebbek a