Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Ötödik szakasz. Az égalatti vagy naponvaló készítésről - A száraz zúzművekről vagy törőmalmokról

A száraz zúzművekről vagy törőmalmokról (Trockene Pochwerke) §162. Ami eddig a zúzatásról előjött, általában szegényebb arany- és ezüstérfaj okról értendő, mert a gazdagabb ezüst-, valamint a nemtelen ércek minden iszaplás nélkül elosztályozva s szemretörötten olvasztás alá jőnek. Ezeknek töretésük tehát száraz zúzmalmokban, vagy helyesebben (mivel az ércek lisztté nem zúzatnak bennük), törőmalmokban megy véghez, mely munka a nedvestől kevésben különbözik. Először is meg kell jegyezni, hogy itt a törvasak alá a vályúba semmi víz sem foly. A törvályú egyoldalt egészen nyílt, hogy a törött szem (törek) folyton kiszedethessék, mialatt a törők alá nagyobb darabok omlanak. A törvasak könnyebbek a nedves zúzművekénél; a vályú fenekére erős vasöntvények helyeztetnek, hogy a vasak ne könnyen lyukasszák keresztül. A vályú nyílása előtt egy gödör, s efelett egy rosta fekszik, melyen az elégképp

225 apró szem átesik, a durva pedig újan visszataszíttatik a törők alá. A törők itt nem osztatnak durvára, segédre s lisztesre; köztük semmi különbség: azért számuk sincs a körülményhez mérve; legalkalmasabb mégis a hármas törő avégett, hogy a szemrostálás könynyebben essék. A rosták különfélék, főképp hol a törés munkája a hátra lévő osztályosítással egybe van kapcsolva; a szem t. i. először nagyon ritkán rostáltatik, azután újonnan törve sűrűbb rostán, míg a maga osztályába, s innen vagy nedves zúzmalomba vagy olvasztás alá jő. Eléggé.