Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása (Rudabánya, 2004)
Benkő Ferenc (1745- 1816)
oldási módozatai igen hasonlóak a nemsokára Orbán Balázs által megvalósítottakhoz. Kéziratai - bennük édesapja adatai is - fennmaradhattak, lappanghatnak, mint ahogy a Koóshoz intézett levélben is említett, Marosvásárhelyről írt munkája megtalálható a Román Akadémia Marosvásárhelyi Kutatóintézetnek könyvtárában. 28 E szükséges kitérő után visszatérek írásom főszereplőjéhez, Benkő Ferenchez: képi ábrázolásához, külleméhez és személyéhez. A kor divatjának megfelelő árnyképe a Werner-fordítás címoldalán és Albumának előzéklapján látható, arcvonásait viszont két olajportré örökítette meg. Az utóbbiak közül az 1791-ben Ajtai Mihály által festett kép ma Enyeden lelhető fel. 29 Egykori diákja, későbbi munkatársa írásban így rajzolta meg alakját, alkatát: „A ' mi Benkőnk, Kitsiny testállású volt, ábárzattyából szelídség nézett ki, járása lassú, tsendes, a ' mely indulatinak mérsékletségére mutatott; tsendesek voltának azok, mint a ' maga partjai közt folydogáló, lassú tsermely, a ' mellyet semmi idegen viz nem dagaszt, a ' mely portyáit nem szagattya, 's a ' körülötte ültetett plánták' gyökereiről, az oltalmazó földet, árjával ki nem mossa: senkit se gondolattal, se tselekedettel, meg nem kívánt bántani, mindennek kedvibe járt; maga mérséklő, még a' legkényesebb környülállásokban is; majd tsaknem késő vénségig tökélletes egésséggel birt, ha a ' néha - de ritkán - előkerülő lábbeli köszvényt kivesszük. " 30 Ennek ugyan kissé ellentmond Benkő Ferenc 1803-ban Kazinczyhoz írt levele, 31 amiben már akkor a szemére és reumájára panaszkodott. De főképp élete két utolsó esztendeje, s különösen hitestársának 1816 nyarán történt elvesztése viseli meg: „ látta a ' jó atya, hogy neveletlen gyermekei, már annyokat elvesztették, 's maga is, mellöllek, mint a' megaggott tölgy, a' gyenge folyó borosztyán mellől, kidől, 's képzelte gyermekeinek árvaságát *s idegen kézre jutását. " 32 így is történt; tüdőgyulladást kapván, 1816 decemberében (11-én vagy 16-án), 71 évesen elhalálozott. Bodola Károly halotti prédikációjából tudjuk, 33 hogy árvái Tövissi Gergely alsó-fehér megyei alispán gyámsága alá kerültek. Sírjajeltelen maradt, pedig 1913-ban emlékmű-állítási szándékkal adományozásra felkérő kis nyomtatvány került ki a sajtó alól Emléket Benkő Ferencnek címmel, ámde, fájdalom, eredménytelenül. Ezért ma sírhantja sajnos azonosítatlan az enyedi temetőben. A fenti írás mottója így ma is időszerű:
