Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása (Rudabánya, 2004)

Benkő Ferenc (1745- 1816)

„Oh e hazában olyan sok jeles Sírján ingatja vándor fuvalom A feledésnek tüskebokrait!" (Petőfi Sándor: Vajda Péter halálára.) n. Munkássága részletekbe menő, szakszerű ismertetésétől szintén eltekintek. Továbbra is Szilády és Vita már említett írásai, valamint Vadász Elemér és Csiky Gábor szakszerű közleményei az irányadóak.

34 A tájékozódást segítő áttekintést és néhány kiegészítést viszont fontosnak tartok. Legfőbb érdeme, hogy müveit anyanyelvén írta. Ehhez meg kellett teremtenie - s ezt meg is tette - a magyar ásványtani szaknyelvet. Feltehetően első munkája, Werner könyvének a fordítása jelentette számára a legnagyobb erőpróbát. Az ásványtan atyjának nevezett Abraham Werner munkásságára göttingeni egyetemi tanára, Johann Friedrich Gmelin hívta fel a figyelmét, de amint a könyv második helyen szereplő ajánlásában - özv. Ribitzei Adámné, Horváth Mária asszonynak - ő maga írja: patrónusa, néhai Ribitzei Adám leveleiben ,,a' Kövek és Értzekröl való Tudományt tanulnom, parantsolta. " Ugyanebben ír Gmelin ásványtani előadásairól, megbeszéléseikről, s már itt megemlíti, hogy saját ásványtani gyűjteménye is van, s még két egyetemi társa, a Jeszenák úrfiak biztatására is hivatkozik. Már Göttingában az ott töltött két esztendő alatt

35 nemcsak lefordította Werner Von der äusserlichen Kennzeichen der Fossilien című munkáját, hanem azt ,,a' két Magyar Hazabéli 's más Idegen Kő 's Ertz Nemekkel is " kibővítette. A fordítás A Köveknek és Ertzeknek külső megesmértetö jegyeikről címen hazatérte után Kolozsváron 1784-ben jelenik meg. A mű már július 1-je előtt kikerült a református kollégium nyomdájából; erről Benkő Józsefnek a Magyar Hírmondóhoz küldött leveléből értesülünk. Ez lehetett az első híradás - ősrecenzió - a könyvről.

36 Ujabb kutatási eredményekből tudjuk, hogy az 1774-ben napvilágot látott Werner-könyvnek 1784-ben megjelent magyar nyelvű