Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Herman Ottó 1888. évi norvégiai kutatótóútja

Herman Ottót nem ok nélkül illették a „polihisztor" jelzővel (bár a szó klasszikus értelmében nem volt az), sokirányú érdeklődésének megfelelően Norvégiában sem érte be a szigorúan vett útiprogram maradéktalan végrehajtásával, azaz a madárélet vizsgálatával. Minden foglalkoztatta, amivel útja során találkozott. Megismerkedett például a bálnavadászat ősi, nyilazó módjával; behatóan tanulmányozta nyelvrokonaink, a lappok életét, szokásait, anyagi és szellemi kultúráját; számos érdekes földtani, földrajzi és meteorológiai megfigyelést végzett stb. Az ország, valamint a felkeresett települések történelmét, művelődési és gazdasági viszonyait érintő kérdések sem voltak idegenek számára. Még arra is szakított időt, hogy Tromso előkelőségeinek társaságában meglátogassa az elárvult vagy elhagyott lapp gyermekek intézetét Baddemben. Elbűvölve látta a mostoha természeti viszonyok között célszerűen és humánusan megszervezett norvég életet. Csodálta a viharedzett tengerésznép műveltségét, segítőkészségét, a marcona külső mögött rejlő meleg emberségét. A norvég tudományos és közélet számos kiváló képviselőjével találkozott, s alakított ki később is gyümölcsöző kapcsolatokat. A legnevesebb közülük J. K. Qvigstad (1853-1957), a jeles lappológus, a tromsoi tanítóképző intézet igazgatója volt. {„Nekem azóta is jó emberem " - írta róla utóbb.) Norvégia legészakibb tájain Lend! Adolfot Tromseben hagyva, Herman Ottó egyedül hajtotta végre az expedíció tulajdonképpeni fő célját jelentő vállalkozást: július 23-án felkapaszkodott a nagy madárhegyre, a hasonló nevű félsziget csúcsán fekvő Svaerholt-klubbenre. A Jeges-tengerből meredeken kiugró sziklafokon vízi szárnyasok tíz- és százezrei hemzsegtek. Az öregedő tudós a metsző északi szélben megilletődve szemlélte a hatalmas madársereg felejthetetlen látványát, ifjúkori álmainak beteljesülését. Útban idefelé, meglátogatta a világ legészakibb fekvésű városát, Hammerfestet (70° 39' 48"). Herman Ottó emberi és tudósi nagyságát mindennél jobban jellemzi északi utazásának befejező momentuma. Kitűzött feladatainak teljesítése után nyugodt szívvel indulhatott volna haza. Ehelyett azonban, élve a kínálkozó alkalommal, tovább hajózott Norvégia legkeletibb településére, a Jegestenger partközeli kis szigetén fekvő Var de városkába, hogy két XVIII. századi magyar csillagász emlékét kutassa. Július 25-én reggel szállt partra, s mindössze 24 óra állt rendelkezésére. Hell Miksa és Sajnovics János 1768-69-ben VII. Keresztély, Dánia és Nor\>égia királya meghívására nyolc és fél hónapig időzött itt, hogy 1769. június 3-án megfigyelhessék a Vénusz bolygó Nap előtti áthaladását. (Mivel a