Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Herman Ottó 1888. évi norvégiai kutatótóútja

A hazánk pókfaunájáról (1876-79) és a magyar halászatról (1887) írt könyvei meghozták Herman Ottó számára a tudományos elismerést. Ennek köszönhető, hogy a Természettudományi Társulattól megbízást kapott a madarak életét bemutató, az előbb említettekhez hasonlóan monumentális mű megírására. Látókörét szélesítendő, ehhez szükségesnek vélte az északi és a trópusi madárvilág helyszíni tanulmányozását. Az ornitológia nagy kárára a munka végül is nem készült el; a tervezett afrikai és norvégiai expedíciók közül pedig csak az utóbbi valósult meg az Akadémia és a Budapesti Hírlap, valamint (Mikszáth Kálmán közbenjárására) Trefort Ágoston kultuszminiszter anyagi támogatásával. E két és fél hónapnak szerencsére minden mozzanatát jól ismerjük, mert a korabeli lapokban számos tudósítás, később terjedelmes útirajz örökítette meg eseményeit. Budapesttől Tromsoig Herman Ottó már 53 éves volt, amikor 1888. június 5-én elindult életének legtávolabbra vezető, s talán a legnagyobb erőfeszítéseket követelő kutatóútjára. Nem egyedül utazott: Lendl Adolf (1862-1942) zoológus, a budapesti Állatkert későbbi igazgatója kísérte el és volt segítségére a munkában. Bécs, Prága, Berlin és Hamburg érintésével vonaton jutottak a dániai Fredrikshaven kikötőjébe. Útközben, június 8-án Herman meglátogatta berlini lakásán Rudolf Virchowot (1821-1902), a világhírű patológus-anatómust. Dániából egészen az expedíció végállomásáig hajóval utaztak a fjordok és szigetek által erősen tagolt, rendkívül érdekes és változatos norvég partvidék mentén. A nagyobb településeken kikötöttek, így alkalmuk nyílt rövid ismerkedésre Bergen, Trondheim és Bodo nevezetességeivel, mielőtt június 23-án elérték volna a kutatóút bázisát, Tromsot. Ez a város a hasonló nevű kis szigeten fekszik, az é. sz. 69° 38' alatt. Akkoriban mindössze 5400 lelket számláló mozgalmas helység volt, jelentős kulturális és gazdasági élettel. Világhírnévre tett szert azzal, hogy sok északi-sarki expedíció innen indult útnak. A szerény Norden szállóban ütötték fel főhadiszállásukat. A tromsoi múzeum kitűnő szakembere, M. Foslie konzervátor, algakutató segítségével kirándulásokat tettek a környéken: a szemközti parton fekvő Tromsdal-völgybe, valamint a szomszédos Kvaloy és a távolabb lévő Risoy szigetére. Vadásztak, rovarokat, növényeket, kőzeteket gyűjtöttek, s minden részletre kiterjedően tanulmányozták a sarkkörön túli természetet. Ha a változékony időjárás szobafogságra kényszerítette őket, az elejtett madarak preparálásával, a szerzemények rendszerezésével és feljegyzések készítésével foglalatoskodtak. Mivel Norvégiának ezen a részén májustól augusztusig sohasem nyugszik le a nap, tudósaink a szónak nemcsak átvitt, hanem valódi értelmében is éjt nappallá téve dolgoztak, hogy maximálisan kihasználják a rendelkezésükre álló időt.