Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Almási Balogh Pál. Emlékezés az első részletes magyar nyelvű Baradla-leírás szerzőjére

Útjuk többször keresztezett vízfolyást. A szerző értesülései szerint nagy esők alkalmával ezek annyira megduzzadnak, hogy kitöltik az egész üreget. Úgy tudja, hogy az egyik patak Jósvafőnél jön a felszínre. A barlang nehezen járható, veszélyes helyein, mint például Hóreb hegyén, lépcsők és karfák könnyítik az utasok dolgát, a patakokon pedig hidak vezetnek át. (Eszerint az akkor ismert szakaszt az idegenforgalom számára bizonyos fokig már kiépítették!) Olykor oldalnyílások előtt haladtak el, melyekbe azonban még a helybeliek sem mertek bemenni az útvesztés veszélye miatt. A vezető néhányszor „dévajkodott" Baloghékkal, azaz különböző trükköket alkalmazott meghökkentésükre: egyszerű dallamokat kopogott ki a szép hangú cseppköveken, eltévedést színlelt, kalapját mélybe lökte, mintha odaveszett volna, de néhány perc múlva útjuk arra vezetett, s a fejfedő előkerült stb. Egy-két évtizeddel ezelőtt a régi túravezetői gárda tagjai még éltek hasonló módszerekkel a látogatók lankadó figyelmének ébrentartására... A pisai ferdetorony az aggteleki barlangban (Magyarország képekben, 1867) Egy alacsonyabb üregben kalauzuk közölte, hogy elérkeztek a barlang végpontjához. E helyen a falak hemzsegtek a névfelírásoktól; közülük megemlíti az 1808-ban (valójában 1805. december 31-én vagy 1806. január l-jén)