Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Almási Balogh Pál. Emlékezés az első részletes magyar nyelvű Baradla-leírás szerzőjére

itt járt „Muszka Tiszteknek neveit" és a Ferdinánd főherceg 1817. évi látogatására emlékeztető feliratot. A barlang azonban itt nem ér véget, csak egy nagy tó lehetetlenné teszi a továbbjutást. „Ki tudja még ezen túl mi távolságra nyúlnak be az üregek a ' föld gyomrába, 's mi új csodákat rejtenek magokban?" - teszi fel a kérdést Balogh, melyre néhány év múlva Voss Imre adja majd meg a választ. (Meg kell jegyeznünk, hogy itt furcsa ellentmondásba keveredik a szerző. Ugyanis az a hely, ahol a névfelírások találhatók, a mai Münnich-átjáró előtti alacsony terem, az ún. „ó-ág" vége volt. Innen vissza kellett fordulni, és a Nehéz-úton keresztül lehetett eljutni a barlang akkor ismert végpontjáig, a Vaskapuig, ahol víz zárta el a továbbhaladás útját. A beszámolóból egyértelműen kitűnik, hogy Balogh mindkét helyen járt. Miből adódik hát az ellentmondás? Többféle magyarázat lehetséges; a legvalószínűbb az, hogy az események utólagos felelevenítésekor és írásba foglalásakor összekeverte az „ó-ág" végét és a Baradla akkori tényleges végpontját). A visszafelé vezető úton Balogh el-elmaradt társaitól, hogy kíváncsiságát kielégítve vizsgálatokat végezzen. Meggyőződik arról, hogy a barlang mészkőben fekszik, melynek „ külső felületek sárgás agyag forma mázzal van bevonva". A cseppköveket alakjuk, helyzetük, színük és formájuk szerint osztályozza, s képződésükről is kifejti elgondolásait. Említést tesz még a rejtélyes szekérnyomokról, a mellékágakról, a cseppkő orvosi alkalmazásáról és más érdekességekről. A Baradla keletkezésében - nyilván Raisz nyomán - a tűznek tulajdonít elsődleges szerepet. Ez az elmélet a földtan korabeli szintjén már elfogadhatatlan volt. Megjelenésekor (1807) kiadója is bírálta miatta Raiszt; érdekes, hogy ennek ellenére Balogh mégis követi. Almási Balogh Pál idős kori képe írása befejező részében elsőként közli magyar fordításban Townson könyvének az aggteleki barlangra vonatkozó részét (szóltunk róla: Balogh kitűnően tudott angolul!). A szigetországi utazó művét talán már sárospataki éveiben megismerte, de valószínűbb, hogy csak Pesten került a kezébe. Townson Baradla-leírását Csokonai is megemlíti 1801-ben írt, de csak 1818-ban kiadott levelében: „Ezt a' Barlangot bejárta Towson (így!) Anglus is, kinek rólla re latióját óhajtanám ... magyarra fordítva megnyerni" (Clementis, 1818). Feltehetően innen nyert ösztönzést e szövegrész magyarra ültetéséhez.