Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - Bornemissza Gergely faluja

Bornemissza Gergely faluja Kánó 280 lelkes kisközség Rudabányától 8 km-re északnyugatra, a Galyaság déli lábánál, erdőkoszorúzta dombok ölén. Csendesen telnek mindennapjai, nevével ritkán találkozhatunk a híradásokban. Szép új házai, aszfaltozott utcái már a modern időket jelzik, de néhány megmaradt régi épülete még őrzi a hajdani falu hangulatát. Idősebb lakói körében ma is elevenen él a magyar népi műveltség számos archaikus eleme. Helyben alig van munkalehetőség, ezért az aktív keresők többsége ingázásra kényszerül. Óvodába, iskolába a szomszédos Felsőtelekesre járnak a gyerekek. A falubeliek nagy örömére hamarosan bekapcsolódnak a regionális vízellátási rendszerbe. Ez az esemény is elég okot adhatna arra, hogy írjunk a községről. De egészen másért szólunk most róla: tiszteletet parancsoló múltját elevenítjük fel Gárdonyi regényhősével való kapcsolata ürügyén. Kánó Árpád-kori eredetű település. A honfoglaló Kacsics-nemzetség Kánai ága alapította, feltehetően a XII. század második felében. írott forrás 1272-ben említi először a közeli Teresztenye határjárásában. Neve szláv eredetű, értelmezése vitatott: vagy a 'sár' (kalo) vagy az 'ostorménfa', 'fagyai' (kalina) jelentésű ősszláv szóból származik, s a középkorban Kalnou, Kalnow, Kalna, Kalno alakokban fordul elő. Eredetileg Gömörben feküdt, ott, ahol három megye (Abaúj-Torna, Borsod és Gömör) határa találkozott. Első lakói részben a névadó szlávok, részben magyar etnikumú királyi szolgálónépek voltak. 1427-ben 21 portát talált itt az összeírás. Később hanyatlásnak indult; 1551-ben határa már csaknem teljes egészében nemesi föld, mindössze két parasztja ad gabonadézsmát. A törökdúlás következtében elnéptelenedett. 1579-től sokáig Pusztakálnó néven szerepel, földjét a környező falvak használják. 1598-ban egyetlen ép háza sem volt. 1603-ban a terület akkori birtokosai, a Lorántffy, Széni és Telekesi családok vámprivilégiumot kaptak Rudolf királytól. Kánon keresztül haladt ugyanis a gömöri vases egyéb áruk útja az Alföld felé, melyek megvámolása jó bevételi forrást jelentett. A falu állandó benépesülése csak a Rákóczi-szabadságharc után kezdődött meg újra. Templomukat 1804-ben építették. (A későbarokk stílusjegyeket mutató, műemlék jellegű épületet a közelmúltban szépen felújították.) Fényes Elek Magyarország geographiai szótára című művében (1851) a következőket írja Kánóról: „ ... a lakosok száma 32l-re megy, eredet szülte magyarok. Van 17 1/6 úrbéri, 5 4/8 majorsági telek, 2010 hold erdő; szántó