Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

hívtak katonának, közülük 107-en haltak hősi halált a harctereken. Helyettük asszonyok, gyerekek és egyre növekvő számban hadifoglyok dolgoztak. Szállítási és egyéb problémák is hátráltatták a termelést, amely jelentősen visszaesett. 1918-tól Kállai Géza bányamérnök vette át az üzem vezetését. Rá várt a feladat, hogy a háborús években bekövetkezett hanyatlást visszájára fordítsa. Közben az ország életében drámai események történtek. A trianoni határok megvonásával Rudabánya maradt az egyetlen mürevaló vasércbányánk. Jelentősége tehát megnőtt, de ekkorra a felszínközeli oxidációs zóna legjobb minőségű és viszonylag könnyen hozzáférhető barnavasércét gyakorlatilag már lefejtették. A későbbiekben állandó ércminőségi és gazdaságossági problémák jelentkeztek, amelyeket fokoztak a korviszonyok miatt fellépő egyéb nehézségek. Az 1920-as évek elején a bánya teljesítménye mindössze 10 %-át tette ki a háború előttinek, csökkent a meddőletakarítás üteme, a foglalkoztatottak száma csupán 333 fő volt. A Borsodi Bányatársulat csődje elkerülhetetlennek látszott, miután elvesztette korábbi biztos hátterét: a bécsi tőkéseket és a witkowitzi vasművet. A vasércbánya vezetősége 1925 körül. Az első sorban balról a negyedik Kállai Géza igazgató A kezdeményező szerepet egyre inkább a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vette át. Már a háború előtt 16 %-os részesedést szerzett a társulatban, amit 1925-ben 45 %-ra növelt. Javaslatára ebben az évben Ormospusztától