Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

Rudabányáig kiépítették a normál nyomtávú vasutat, ami azt jelentette, hogy 45 évi működés után megszűnt az 1000 mm-es barcikai szállítóvonal. (A vasércet ugyanis a tulajdonában levő ózdi kohók használták fel, és ezzel a megoldással átrakás nélkül lehetett a szerelvényeket célba juttatni.) Végül a Rima Rt.-nek sikerült megvásárolnia a bányaüzemet, amelynek teljes tulajdonjoga 1928. január 1-én szállt rá. A Borsodi Bányatársulat 1927. december 31-én, 47 évi fennállás után megszűnt. Példaszerű tevékenysége - különösen működésének első három évtizedében - érdemessé teszi arra, hogy nevét a magyar ipar-, és ezen belül a bányászattörténet legszebb lapjain tartsuk számon. Az 1920-as évek közepétől az érctermelés lassú emelkedésnek indult, 1927-ben már elérte a 200.000 tonnát, és más mutatók is javultak. A szükséges műszaki fejlesztés azonban elmaradt, beszüntették az ércek előkészítő pörkölését, továbbra is elhanyagolták a meddőletakarítást. A vasútállomás az 1920-as években A Rima Rt. kezdeti lendületét hamarosan megtörte a nagy gazdasági világválság, amelynek éveiben újabbkori történetének legnehezebb időszakát élte át a rudabányai vasércbánya. Csökkentették a munkanapok számát, majd elbocsátották a dolgozók egy részét, súlyos megélhetési gondokat okozva ezzel a bányászcsaládoknak. 1934-ben csupán 43.000 tonna volt a termelés, és mindössze 364 főt alkalmaztak. A válság enyhülésének jelei csak 1935-ben mutatkoztak, amikor a heti munkaidő már 5 nap volt. Az 1930-as évek jelentős fejleménye, hogy nagy ütemben megindult a föld alatti vágathajtás. Ez