Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

200.000 tonnára emelkedett. A műszaki fejlesztést sem hanyagolták el: a lovak helyett gőzmozdonyokat alkalmaztak, 1891-ben pedig Angliából gőzüzemű kotrógépet szereztek be, amivel jelentősen megnövelték a letakarítás hatékonyságát. A kutatás ütemének gyorsítására 1895-ben fúróberendezést állítottak üzembe. A telepen élő több mint 100 gyermek számára a társulat iskolát nyitott, első tanítója Dudaskó Jakab lett. Az egészségügyi ellátás javítására 1896-ban 16 ágyas kórházat rendeztek be. A villamosenergiát 1898-tól saját erőműből nyerték. A századfordulóra Európa egyik legkorszerűbb bányaüzeme épült ki Rudabányán. Ekkor nyáron 1300, télen 1800 volt a munkáslétszám. Az érctermelés 300.000 tonnára rúgott, a nagy szakértelemmel művelt külfejtés hosszúsága elérte a 2 km-t, mélysége a 40-60 m-t, 5-6 egymás alatti lépcsőzetes szinttel. A község lakossága látványosan növekedett: 1890-ben 1435, 1899-ben már 2321 fő volt. A dolgozók kulturáhs igényeit a tiszti és az altiszti kaszinó, a társulati könyvtár,zenekarok, színjátszókör, ismeretterjesztő előadások és más, fokozatosan bővülő, gazdagodó lehetőségek szolgálták. (Edvi Illés A., 1900; Hahn K., 1904; Podányi T., 1980). A telep és az üzem kiépítését, valamint a bányászat felfuttatását követően az 1900 és 1914 közötti időszakra esett a Borsodi Bányatársulat fénykora. További dinamikus fejlődés mutatkozott minden területen. A termelés 1910-ben érte el a csúcsát 430.000 tonnával, amely a hazai összmennyiség 20 %-a volt. A kiváló minőségű rudabányai vasércből azonban csak kevés jutott Magyarországra, mert azt döntő részben a witkowitzi (ma Vitkovice, Csehország) kohókba szállították. Az első világliaború megtorpantotta a több mint három évtizedes töretlen lendületet. Sok bányászt be-