Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

század elején itt 5 hámor 11 kemenezével működésben volt és hogy 1637 körűi már több kohó — Mass — és 7 hámorban kitűnő aczélt készítettek. Pilcz Gáspár (1584-ben ev. lelkész Dobsinán) 1585-ben írt és 1671-ben^ Wittenbergában megjelent művében (a török pusztításról) a dobsinai aczél kitűnő voltáról és az itteni vasbányák és vasmüvek (fodinae et officináé) sokaságáról emlékezik meg. Ugyanazt igazolja a Mariássy szül. Csetneki Anna-féle 1592-ben kelt végrendelet. A XVII-ik és XVIII-ik században mívelt tömérdek vasbányát és vasművet pedig az itteni városi tanács és bányabiróság jegyzőkönyvei nyomán már kimutatni is képesek vagyunk, mi által az itteni vas és aczél termelés kiterjedt voltáról fogalmat nyerünk. Még 1800 körül is 2 kohó és 8 kisebb-nagyobb hámor volt üzemben. A szó szoros értelmében számtalan vas mű mind itt termelt érczeket dolgozott fel, mert annak semmi nyoma, hogy valaha más határból szállítottak volna érczeket, sőt ellenkezőleg tény, hogy a redovai, felső sajói és oláhpataki vasművekbe a XVI., XVII. és XVIII-ik században innen hordtak érczeket, igazolja azt a fennebb említett esperességi jegyzőkönyv, igazolja a hiteles bányakönyv, mely szerint Sebők Márton és János régóta mívelt itteni vasbányáit 1696-ban újból összeiratván, nevezett felső-sajói vasgyárosok a Bingartenben 4, a Scheibon 5 és az Altenbergen 6 bányával bírtak, mely bányák még 1 725-ben is tulajdonukat képezték: alig vonható tehát kétségbe, hogy dobsinai bányáikban termelt érczeket, földolgozás végett, saját kohóik illetőleg hámoraikba, melyek a Czipova és Sajó völgyben állottak, szállíttatták. 2. Dobsina város területén, a reánk maradt hiteles okiratok és emlékek szerint is, következő négy vaskőtelep lett az idők folyamában feltárva, müveive és részben kizsákmányolva : 1. Legrégebben ismert és legnagyobb azok közül a Dobsina városától észak-keletre eső Spreng, Gugel, Langenberg, Steinberg, Fabianscheuer, Steinseufen, Teschengrund és Eberberg által körülhatárolt vasércztelep, melyről Miklai Mihály és Temesvári Lőrincz 1476-ban, sőtajászói convent előtt létesült egyesség még 1408-ban megemlékezik és mely a Göllnicz partján legrégibb idők óta fennállott vasműveket érczczel látta el. A XVII-ik század első felében kelt okiratokban említett pátbányák (Spattberge, mint : Enders-, Schosz-, Stubnermatzbátryák 1629-ben) valamint a sokat említett »Hübelchen« bányák szintén e tájon voltak. A ma is vas-érczgazdag Binggarten, Büdöskút, Maszörter, Roszping, Haseln, Altenberg, Spreng, Gugl, Langen-