Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

berg és más dűlők már a XVII-ik század elején dúsgazdag vasbányákkal voltak ellepve, sőt még 1725-ben is van Remenik Andrásnak több mint 46, Lux Andrásnak 14, Gömöry Mátyásnak 13, Stempel Andrásnak 14 és sok másnak több-kevesebb bányamezeje e tájon. Mily "Tekintélyes telep volt ez, mutatja Saler Márton Jósef 1706-ban eszközölt felkérése, midőn egy elpusztult kohó helyét (a Kaiser-féle hámor felett a Göllnitz völgyben) a hozzátartozó maszörteri pátoszloppal (Spattstock) és a sprengi pátfészkekkel (Spattpüngen) birtokba vette. Millió és millió mázsa vaskövet adott már e hegység és mind annak daczára még ma is több 100,000 ftra becsülik a nagy mérvben kiaknázott itteni vasbányákat. A Steinberg, Scharfenberg, Fabianscheuer, Steinseifen és Teschengrund, valamint a Langenberg és Wolfseifen alá is benyúlik e telep, mely dűlőkön a XVII-ik és XVIII-ik században szintén gazdag vasbányák voltak, így pl. a Scharfenbergen Lányi Pálnak volt 1725-ben, a Steinseifen és Fábianscheuer dűlőben Kaiser Illésnek 1647 és 1760 körül, a Steinbergen Purtz Miklós és Saler Mártonnak 1713-ban, Paltzman Andrásnak 1753-ban, Detvay Mártonnak 1770-ben; — a Teschengrundban pedig Hósz Györgynek és Lauf Mihálynak 1768-ban és Vaiczay Andrásnak és Böhm Sámuelnek 1767-ben több-kevesebb bánya mezeje. 2. A Höh dűlőben fekvő vaskőtelep szintén régi ; közvetlen közelében állott a XV. és XVI. században három kohó, melyek a XVII- ik század elején, mikor e telep már nagyrészt kizsákmányolva volt, elpusztultak ; a XVII-ik század vége felé és a XVIII- ik század első felében a Remenik családnak e tájon 4 bányamezeje volt, 1701-ben Haak György is dolgoztatott az itteni nagy feltárásban — grosze Kümz —, 1723-ban Gömöry Mátyás is próbált szerencsét itt, de úgy látszik hogy régen kizsákmányolt területet talált úgy ő, mint a XVTII. és XIX-ik században utánna jött számos kutató. E telepnek a Birken, Fraenken és Pekkenberg dűlők alá nyúló ága azonban, a legrégibb időktől fogva e mai napig kisebbnagyobb megszakításokkal mívelt bányáknak kölcsönzött értéket, mely bányák még ma is jövedelemmel járnának, ha a vasnak piacza és ára lenne. 3. A Gründliben t. i. a Birkeln és Hopgarten, valamint a Rück és Stempelscheuer felé régesrégen gazdag vaskőtelepet tártak fel, melyet a XVII. és XVIII-ik században pl. Remenik Jakab 1697 körül, Antony Mihály és Koscbik György 1717-ben, majd Dobsina városa 1753 után és sok más annyira kizsákmányoltak, hogy a XIX-ik század elején már alig akadunk vaskőbányára e tájon. E telep különben egy részről az Ebend és