Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

I. RÉSZ. A bányászat és kohíiszat. 1. A vas. A) Bányászat. 1. A dobsinai vas-ércztelepek igen korán lettek felismerve, felfedezve, művelve és értékesítve, azért nem csoda, ha már a XIV. században itt virágzó vasbányák nyomára akadunk. Mellőzve a quád és vend lakosság bányamívelését, melyről édes keveset tudunk, tény, bogy Dobsina város alapítója Bebek Miklós, az egri káptalan előtt 1326-ban kötött osztály egyességben az itteni bányákban termelt fémek egy harmadát magának és örököseinek osztályos társaival szemben kikötötte és fenntartotta, — hogy továbbá a pelsőczi és csetneki Bebek család között a jászói convent előtt 1408-ban létre jött peregyességben a Dobsina városától észak-keletre emelkedő hegyen létező vasbányákról, sőt a Göllnicz vize mellett fekvő hámorokról is történik említés, mi tanúbizonyságot tesz arról, hogy Dobsinán ez időben már virágzó vasipar volt. Ugyancsak azt igazolja Derencsényi Miklós (Nicolaus de drenchen) gömörmegyei alispánnak Palóczi László országbiróhoz intézett — 1466-ban kelt — levele, melyből megtudjuk, hogy pelsőczi Bebek György a csetneki Bebek Ilona tulajdonát képező, Dobsinán a Göllnicz folyó mellett fekvő Jirgsteller (Steiler György ?) féle hámort erőszakosan elfoglalta. Midőn Miklai Mihály a kir. curia és Temesvári Lőrincz mester a budai káptalan küldötte a két Bebek-család közt per tárgyát képező itteni czembergi rézbányákat 1476-ban Mátyás király parancsából bejárták, egyhangúlag jelentik, hogy a várostól északra fekvő hegység csúcsain és oldalain tömérdek (copiose) vasbányát találtak, a hámorok sáfárjaitól pedig egyetmást megtudtak. A gömöri (murányi) ág. evang. esperesség (fraternitás) jegyzőkönyvében olvassuk, hogy Andreáé Lénárt hámora 1560-ban 3 tüzhelylyel — kemenczével — bírt, hogy a XVII-ik