Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

marisig Bartkónak 30 ft 60 d. és 72 d. ára borért engedte át. Azonkivül mivelt itt bigpírbányát Saler György és Accipiter Simon 1724, 1727, 1739, és 1743 körül, Csisko Vilmos 1728, Batzenberger Keresztély 1731, Kaiser Blés 1744, 1 ) Szontagh Gáspár 1749 körül és mások. Akadunk ugyan itt még később is némi higany termelésre pl. 1770-ben is 9 frt 95 d. folyt Dobsina város pénztárába a Krebsseufénben termelt higanyért, de a bányászat e neme 1775-ig teljesen beszünt úgy, hogy ma már kevés ember van Dobsinán, ki tudja, hogy a Krebsseufenben valaha higanyt is találtak. b) a Gugelen régi higpír-bányát tárt fel 1725-ben Herrich János Detrik, melyet »Erzsebet tarna« név alatt míveltetett, mi eredménynyel? nem tudjuk; majd 1728-ban Stubner István szintén czinnober-termelésre kérte fel az itteni rég elhagyott Stempel — Martinkel — és Gigant-féle bányákat, mely évben Pack Gáspár és Klausman Jakab is bigpírbányát tárt fel ; 1760-ban vasra és czinnóberre irányzá a művelést Paltzman Márton a »gugeli alsó feieren« és 1772-ben ugyanazt tette Stentzel Jakab, Koschik Jakab és Kramer András. — Mindezen bányák­nak emléke sem maradt meg. Végűi megjegyzem, hogy a XIX-ik század közepe felé a Csuntaván — Strmapirt — kerestek és termeltek is higanyt, söt ma is találni ott némi higpír nyomokat, melyek azonban jelen­leg vájástérclemlőségre alig mutatnak. 22. A szorosabb értelemben vett bányászat itt is ugy és ugyan­azon segédeszközökkel történhetett, mint más érczeknél, kivévén hogy a bár gyéren, de mégis előforduló termék higany-cseppek felszedésére és gyűjtésére különös gond fordíttatott. Említésre méltó, hogy higpírra többnyire egy és legfeljebb 3 mező ado­mányoztatott, míg vasra és rézre (ezüstre) rendszerint 9 és több lett felkérve. Az ásvány feldolgozása a XVII-ik században még létező s fentebb sokat említett, de a XVIII-ik század közepéig egynek kivételével elpusztult zúzdákban és olvasztókban történt. Ezen fém különben a bécsi udvari kamara által 1775-ben szorosabb értelemben fenntartott ásványnak nyilváníttatott, mely kamara 1776-ban rendelte, hogy »a higany különbeni elkobzás terhe alatt Szomolnokra szállítandó, hol az 1748-ban fontonként 36 dénárral megállapított árban fog beváltatni és hogy higany­1 ) »auff ein Cinnober Puch-Werg . . . samt den Gimiober Streu­chen oder Spirungen In Krebsseufen.« bk.

Next

/
Thumbnails
Contents