Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

B) Hutászat. 18. A kiásott érezek szükség esetén zúzdába és ebhez hasonló törő készülékbe kerültek, hol porrá törés, őrlés, mosás, pörkölés és más míveletek által idegen tartalmuktól, alkatrészektől v. elemektől elválasztva és megtisztítva lettek: mi elébb — a XV-ik század előtt — tisztán kézerővel, azontúl pedig már a víz hajtó erejének szolgálatba vételével eszközöltetett. Ilyen zúzás s mosásra és más ilynemű munkára is berendezett zúzdája aztán majd minden nagyobb bányának volt, úgy, hogy többet ne említsek, a schwartzenberg-gapeli bányának a Hanishöh mögött és a Göllnitz völgyben a XVIII-ik századot megelőző időkben és később ; a Szontagh családnak a Neuweg alatt 1753, körül, a Gründliben a XVIII-ik század első felében, és a régi hámor helyén a Czipova előtt 1731, majd ismét 1768 körül; a Lányi családnak a Titersgrundban a XVII-ik század végétől a XVIII-ik század közepéig, a Himmelskrohn bányának a Neuweg alatt 1770 körül, a friedwaldi bányának a felsőpapirmalom mögött 1768 körül és végűi a buchwaldi és gelehni bányáknak a XVII-ik században és elébb. A tiszta, vagy különféle kézi és zúzdái felkészítés által különválasztott és tisztított érezek eleintén a bányán vagy ahhoz közel kezdetleges kis kemenczében olvasztattak meg, mi addig ismételtetett, míg a nyert fém tiszta volt. Az olvasztást ez esetben faszén vagy fa és természetes vagy kézi fúvó által okozott léghuzam segítette elő. Később mindaz, a hajtó víz segélyével, egy e czélra külön berendezett műben eszközöltetett, melyben ugy a kemencze mint a fúvó nagyobb alakot öltött és az olvasztás már nagyobb mérvű volt. Ilyen mű — olvasztó, Schmelzhütte, Hütte — Dobsinán a XV—XVIII. században igen sok volt. Legrégibb azok közt a Gelehn és Buchwald alatti két olvasztó, mely már a XVII-ik században is csak az óriási salakhalmokról volt ismeretes, továbbá a neuwegi, mely 1703-ban már mint elpusztult említtetik és végül a Hanishöh alatti, mely a XVIII-ik század elején elpusztulván, helyébe 1729-ben Lányi Pál nyújtó hámora felett (a mai városi csűr közelében) egy más építtetett. Azonkívül volt Klesch Jánosnak 1699 előtt a város felett; — Szontagh Gáspár, Kaiser Illés, Kaiser Endre és Gál Simonnak 1719 óta a város alsó részén, mely 1725-ben Szontagh Gáspár kizárólagos tulajdonába ment át és mely a XVIII-ik század végéig olvasztott ; — a Lányi családnak a XVII-ik század végétől kezdve a Titersgrundban, mely még 1768-ban is dolgozott és a közelében épült telepítvénynek nevet — Lanihütte — adott és